A Vásármezején felül a "Daczó József Udvarháza kapuja elejét" mint helymegjelölést említették. Az épület a jelenlegi 105-ös tömbház mögött, az egykor Kőházkertnek nevezett területen állt. A helynév a kúria kőből épített voltára utalt. A Székely Háziipar Egyesület 1876-ban alakult Sepsiszentgyörgy központtal. Egyik fő céljául a női ipar fejlesztését tűzte ki. A Daczó-kúriában szövészeti tanműhelyt nyitott, amelyben hat szövőszéket, kártyaütő és -vágó, két asztalneműszövő és egy kötőgépet állított be. A tanműhely teljes berendezését a Zimmermann-alapból fedezték. A tanműhely beindításában oroszlánrészt vállalt a vármegye és a város törvényhatósága (Benedek János, Tarczali Endre, Császár Bálint, Molnár Áron választmányi tag, Binder Lajos gépészmérnök), a Nőegylet és a műhelyt fenntartó Háziipar Egyesület. Az 1880–81-es tanévben már olyan eredményeket mutattak fel, hogy 1882-től a tanműhely felvehette az iskolai jelleget. Az intézet új szervezeti szabályzattal és tantervvel 1895. január 1-jétől vette fel a Háromszék Megyei Háziipar Egyesület államilag segélyezett Női Ipariskolája nevet. A kereskedelemügyi minisztérium engedélyével működő iskolában a gyakorlati órák keretében a lányoknak fehérnemű- és felsőruhavarrást, ágyneműhímzést tanítottak. A Női Ipariskola fenntartója a kereskedelemügyi, illetve a vallás- és közoktatásügyi minisztérium és a Háromszéki Háziipar Egyesület volt. A felügyelőbizottság elnöki tisztét Potsa József főispán töltötte be, tagjai: Benedek János alelnök, Seethal Ferenc tiszteletbeli alelnök, Csinádi Lajos titkár, Betegh Bálint, Gödri Ferenc, Babarczi Ferenc, Zayzon Béla, Domján István, Deák András, Ferencz Lajos és Kupferstich József.