MagaslesAz ukrán sakk

Ami a szigetet illeti, Juscsenko néhány napja arról beszélt, hogy hamarosan egy amerikai cég kezdi meg a kőolaj-kitermelést a vitatott jogállású szigeten, ugyanis Ukrajna a tervezett kitermelésekből fogja biztosítani a közeljövőben kőolajfogyasztása jelentős részét. Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy Ukrajna nem várja meg a Hágai Nemzetközi Bíróság döntését. Románia ugyanis panaszával Hágához fordult. A sajtóértekezleten az újságírók nyilatkozatát idézve nehéz helyzetbe hozták az ukrán elnököt, aki gátlástalanul magyarázkodott, kijelentve, hogy szavait félreértették (?), ő nem a Kígyók szigetének tartalékairól beszélt, hanem a Kercsi-szorosról, amely szavai szerint az ukrán kontinentális talapzat része. Hogy az ukrán elnök mikor mondott igazat, a jövő dönti el, mindenesetre egy bizonyos: a két ország kapcsolatait rendkívüli módon nehezítő másik probléma, a Bisztroje-csatorna kérdésében félreérthetetlenül jelentette ki: a csatorna Ukrajna szuverén területén van. Pont. A román fél a csatornát okolja a Duna-delta élővilágának példátlan leromlásáért, de az az igazság, ez csak az egyik ok, a másik és a döntő az a több mint másfél évtizede zajló példátlan rablógazdálkodás, amelynek már régen gátat kellene vetni, s ami azt bizonyítja, hogy Románia — cinikusan fogalmazva — önerőből is képes tönkretenni a deltát, amelynek sorsa a politikusokat nem, igazán csak a környezetvédőket érdekli, akiknek a szava nem hallatszik az égig. A Bisztroje-csatorna ellenzésének döntő oka az, hogy megkönnyíti a térségben a hajóforgalmat, s megszünteti Románia kiemelt helyzetét. Született egy megállapodás a környezetvédelmi normák betartásáról, ami — már most borítékolhatjuk — papíron marad. A kisebbségek ügye jellemző módon szóba sem került.