A szitabodzai állattenyésztők a húsmarhatartással próbálkoznának jövedelemszerző alternatívaként. Az egyesület a tanácsi legelők bérléséből befolyt területalapú és egyéb támogatásokból szeretne első lépésben charolais tenyészbikákat vásárolni keresztezés céljából, majd tiszta fajtájú telepet is szeretnének létesíteni, amely egyben bemutató farmként is működhetne a Bodza-vidéken.
Az anyaországi egyesület közel negyven éve foglalkozik a charolais francia húsfajta tenyésztésével, jelenleg 130 taggal működik, a saját teljesítményvizsgálat alatt álló anyatehenek száma meghaladja a kilencezret. A házigazdák elmondása szerint a húságazat egyre nyereségesebbé válik, egyben pedig alternatív megoldást is jelenthet azon háromszéki gazdák számára, akik nem akarnak teljesen lemondani az állattenyésztésről, és a körülményes tejtermelésről a jóval kevesebb munkát igénylő húsmarhatartásra szeretnének átállni. A háromszéki szakemberek véleménye szerint is vidékünk óriási potenciállal és természeti adottságokkal rendelkezik a hústermelés terén, hiszen az állatállomány csökkenésével egyre több a kihasználatlan és olcsó takarmányt biztosító legelő.
A charolais fajtánál a kiváló húsminőség mellé nagy gyarapodóképesség és homogén utódcsoport társul. A szokásos vágási súly 650–700 kiló, de akár 800 kilóig is gazdaságosan hizlalható. A nagyon előnyös árat kínáló török felvásárlók miatt a magyarországi termelők szokást váltottak. A 7–8 hónapos korban anyjuktól elválasztott 280–300 kilós növendéket (ünőket és bikákat) hihetetlen áron értékesítik: a törökök élősúlyban kilónként 4–4,1 eurót fizetnek, a 600 kilóra hizlalt bikákat pedig 2,4–2,5 eurós áron viszik. A magyar gazdák kedvelik a charolaist, mert a többi húsfajtához képest rendkívül könnyen kezelhető, egységesen reagál a takarmányozásra, az egyedek gyarapodása és a faggyúsodás nem tér el lényegesen egymástól, az egyenletes húsminőség viszonylag egyszerűen biztosítható.
A Magyarországra látogató csoport három húsmarhatelepet, a szitabodzaiak kérésére pedig egy húshasznú juhfarmot is megnézett. Elsőként a szomszédok legnagyobb telepét, az Abaúji Charolais Mezőgazdasági Zrt.-t látogatták meg. A cég hatezer hektáron gazdálkodik, a charolais-tenyésztést már 1971-ben elkezdték, jelenleg 380 fajtiszta anyatehenet és 420 növendéket tartanak. Elsősorban tenyészállat-előállítással foglalkoznak, tenyészbikákat, szűz és vemhes üszőket értékesítenek a magyar és a külföldi piacon. Eddig kizárólag francia genetikát alkalmaztak: rendszeresen importálnak tenyészbikákat, illetve magas tenyészértéket képviselő fagyasztott ondót Francia­országból.
A másik meglátogatott két farm a Hegyalja Boss Kft. – valamivel kisebb, mint az Abaúji Zrt. – és a Szloboda Béla törzstenyészete volt, utóbbi családi gazdálkodás formájában két testvér tulajdonában. Az egyik házigazda az elektronikus mérnöki szakmát hagyta ott az állattenyésztés kedvéért. Elsőként a hereford (kisebb testű angol húsfajta) tenyésztésével és hizlalásával foglalkoztak, de rossz döntésnek bizonyult, ezért aztán néhány éve teljesen átálltak a charolais fajtára. Kipróbálták annak hústermelési határait is, teljes energia- és fehérje takarmányadag biztosítása esetén a bikák napi súlygyarapodása elérte a szinte hihetetlen három kilót is.
A látogatás a kisgyőri Huják István juhtenyésztő farmjának meglátogatásával zárult. A törzstenyészetben a francia ile de France nevű húsfajtát tenyésztik. Jelleg­zetessége, hogy egész évben képes a tenyésztésre (bárányozásra), rendkívül szapora, a kettős és hármas ikerbárányozások aránya 95 százalék feletti. A húsképesség is kitűnő, a mutatott hivatalos mérések szerint a fiatal berbécsek napi súlygyarapodása 480 és 550 gramm volt. A tenyésztő kétszáz anyajuh tartásából él családjával, a tenyészberbécsek darabját 500 eurós áron tudja értékesíteni.
A Magyar Charolais Egyesülettel való jó kapcsolat folytatásaként a kézdialmási egyesület tagjai készülnek ismeretszerző útra az anyaországba.