A sikertörténet bejelentése azonban felborzolta az RMDSZ-es vezetők kedélyét, és sikerült hibát is találniuk. Néhány hete még csak apró rendellenességek kijavítására utasították a kivitelezőt a Borbély László miniszternek alárendelt környezetvédelmi hivatal munkatársai, a múlt heti átvételkor már jelentősebb hibára hivatkozva nem bocsátották ki a végleges engedélyt. Barót polgármestere leszögezte: újra és újra elvégzi az igényelt vizsgálatokat, kijavíttatja, amire utasítják, és ha belegebed is, meglesz a baróti szemétdomb szabályszerű, törvényes lezárása.
A történetnek azért jártunk már-már unalmasnak tűnő szőrszálhasogatással utána, mert egy település lakosságának mérgező ivóvízzel való indokolatlan riogatása kimerítheti a politikai kútmérgezés fogalmát.
Augusztus utolsó napján jelent meg a hír, hogy Barót példaértékű módon lezárta szemétdombját, és ezt azonnal követte a megyeházi felzúdulás. Pár nappal később a Székely Hírmondó tette közzé – immár beismerten sürgető felső (megyevezetési) megrendelésre –: nemcsak hogy nem volt szakszerű a munka, de hosszú évekig szennyezheti a talajvizet, s így az itt élők egészségét a szemek elől eltüntetett szemétdomb.
A Kovászna megyei Környezetvédelmi Igazgatóság engedélyével egy udvarhelyi szakcég által kivitelezett munkálat kicsivel kevesebb, mint harmincezer lejbe került, az integrált hulladékgazdálkodási pályázatban majdnem negyvenmilliót szánnak a megye másik négy városában található lerakók bezárására. A pénz több, mint kilencven százalékát az EU adja, és a legmodernebb technológiát használják, geo­membrán kerül a hulladékra, amely nem engedi, hogy esővíz jusson a szemétbe, a talajvizet szennyezze, ez kerül nagyon sokba. Erre nem volt Barótnak pénze, így más megoldást választottak.

Nem állt be a sorba
Igen sok hír megjelent a sajtóban az RMDSZ-es megyevezetés és az MPP-s ba­róti polgármester közötti nézetkülönbségekről: Sepsiszentgyörgyről önfejűséggel vádolják Nagy Istvánt (felvételünk), aki politikai érdekei miatt sodorta hátrányba városát, elutasította a kalácsot nyújtó kezet. Nagy István azonban másképp látja, szerinte a megyei önkormányzat csak bukott pályázatokat tud felsorakoztatni, melyeket időnként – politikai segédlettel – rendbe raknak, s ez így tulajdonképpen mindenkinek jó, hisz minden újabb kezdet új kampányt, új reményt, új sikerígéretet jelent. "Hitet adnak újra és újra, és tulajdonképpen az kell az embereknek, mert ha elveszítik a reményt, könnyen otthagyják a politikust" – mondotta Barót polgármestere. "Nem csatlakoztam a megye projektjéhez, mert észrevettem, hogy akárcsak A borvíz útjánál, nem hallgatják meg a véleményemet, csak átfuttatják rajtunk a hatalmas pénzeket, s egyetlen szempont van: ezeket az összegeket úgy költsék el, ahogy akarják, lehetőleg a szükségesnél háromszor többől végezzenek el valamit. Nem érdekli őket, neked helyi közösségként mi az érdeked, hogyan szeretnéd azt érvényesíteni" – állítja Nagy István.
Az indulásnál elsőként a Barótnak szánt összeget kevesellte. A majdnem 25 millió eurós pályázatból az ott létesített átrakó állomásra, a szeméttároló bezárására és egy szemetesautóra összesen 600 000 eurót kaptak volna. A polgármester szerint ez nem lett volna elegendő. Közben a Környe­zetvédelmi Minisztériumnál megjelent egy pályázat a kisebb szemétlerakók bezárására, úgy döntöttek, a külön utat választják. Később ezt a pályázatot visszavonták, minden bizonnyal a beindult megyei integrált hulladékgazdálkodási projektek miatt, és Barót a remélt segítség nélkül maradt.
"Az előnytelen ajánlat és a remélt minisztériumi segítség mellett az idén július 16-i bezárási határidő is ott lebegett. Nyilvánvaló volt, nem lehet tartani, no meg azt is tudom, engem mindig jobban ellenőriznek és büntetnek, védtelen vagyok, mögöttem nincs politikai hatalom – mondja Nagy István, akinek bizalmatlanságát A borvíz útja pályázat tapasztalatai csak tetőzték. "Ha szeretnek, utat is kapsz a borvíz mellé, ha nem, még borvizet sem" – utalt a most befejezés előtt álló baróti strandra, és felemlegeti, miként változott önrészük öt százalékról negyven százalékra, hogyan kellett volna majdnem egymillió lejt fizetniük azért, hogy – mint fogalmaz –: "elrontsák" Barót létező strandját.
A bizalmatlanság, a kommunikáció hiánya, az ellenségeskedés vezetett oda, hogy Barót nem állt be a megyei szemétprogramba. Amikor kiderült, nincs már minisztériumi pályázat, de a határidő közeleg, a helyi tanács megszavazta, 30 000 lejből bezárják a szeméttelepet. Elkészült az előtanulmány, terv, jóváhagyták, megkapták a szükséges engedélyeket. Igyekeztek minél olcsóbban megoldani mindent, szociális munkásokkal végeztették például a szemétválogatást, használták saját gépeiket, de agyagot, palát is a környékről szerezték be – sorolja Nagy István. Július 16-ra nem, de augusztus végére elkészült a lezárás, a környezetvédelmi hivatal kiszállt átvenni a munkát, és még apróbb kiegészítések elvégzéséhez kötötték az átadást. Ekkor nyilatkozta az intézmény szóvivője, hogy példaértékű a bezárás. S mint kiderült, utóbb ugyancsak megdorgálták ezért az RMDSZ-es vezetésű minisztériumból.

Elfogadható megoldás
A baróti bezárás nem ideális, de elfogadható, és semmilyen veszélyt nem jelent a környékbeliek számára – mondta szeptember végén Benedek-Káplán Gábor, a Kovászna megyei környezetvédelmi igazgatóság vezetője, és ugyanezt erősítette meg a szemetes ügyekkel foglalkozó szakfelügyelő, Luminiţa Condrea. Mindketten úgy vélik, jobb lett volna, ha Barót beáll a nagy projektbe, de ha már nem tette, jó, hogy legalább ezt a módszert engedélyezték neki, mert a drága, modern megoldásra önerőből nem lettek volna képesek.
Luminiţa Condrea a helyszínen magyarázza: szétválogatták a hulladékokat, elhordták, ami értékesíthető vagy veszélyes – az elektromos hulladékokat, gumikerekeket, műanyagot, mindazt, aminek a lebomlásával káros anyagok kerültek volna a talajba. A tényleges munka ezt követően kezdődött, a nagy felületen szétterülő szemetet kisebb helyre tolták össze, lefektették a csurgalék és a mérgező gázok elvezetésére alkalmas csöveket. A csurgalék (szennyezett lé) gyűjtőmedencébe kerül, ahonnan tisztítóállomásra jut. A keletkezett mérgező gázok egy másik vezetékrendszeren keresztül, szellőzőkéményeken át kerülnek a felszínre, mindezeknek pontos előírások alapján, adott paramétereket betartva kellett elkészülniük. Ezt követően került le a vízhatlanságot biztosító réteg­agyagból, majd ismét egy kibetonozott árkokból álló rendszer következett, amely a vízhatlan rétegről gyűjti össze és vezeti el az esővizet. Ennek is készült egy kisebb akna, ahonnan a rendszeres mérésekhez szükséges próbákat veszik majd – magyarázza Luminiţa Condrea. Ha­sonló módon, adott időközönként ellenőrzik a csurgalékot, és három furaton keresztül vizsgálják majd a talajvizet is, követik, változik-e összetétele, javul, esetleg romlik szennyezettsége, és bármilyen negatív jelenséget tapasztalnak, azonnal lépnek.
A környezetvédelmi szakfelügyelő azt is elmondta, harminc évig követik nyomon a lezárt lerakót, a vizsgálatok addig félévente megismétlődnek. Megerősítette, a környékbelieknek nincs, amitől tartaniuk, a baróti szemétdombra csak háztartási hulladékot szállítottak, veszélyes hulladék régebb sem került oda, sem a bánya, sem a kórház nem erre a helyre rakodott, a várostól elég távol fekszik, vízvezetékrendszeréhez sincs köze, de még a környező szántóföldek számára sem hordoz veszélyt.

Keress hibát, és találsz
Ez volt tehát a helyzet szeptember utolsó napjaiban, a környezetvédők a négy feltétel teljesítését ellenőrizték, lapunknak a helyszínen is elsorolták: a vízelvezető árkokat, a kibetonozott medencét, a cölöpözést és a gátat kívánják rendben találni, csak ebben az esetben adják meg az engedélyt. Október 12-én, a helyszíni vizsgálat után azonban váratlanul újabb gond merült fel.
Benedek-Káplán Gábor magyarázza: az árkok kibetonozása, a medence, a cölöpözés megfelelő, a 10–12 méteres gát nem jó, de kis munkával rendbe tehető, nagyobb gond azonban, hogy nem megfelelő a szigetelés céljából letett agyag minősége. Ez egy elmaradt, most bemutatott elemzésből derült ki, áteresztő hatásfoka hússzor nagyobb a tervben szereplőnél. Hibának nevezte, hogy nem elemezték előre az agyag összetételét, és elmondta: bizony ez nagy baj, vagy vastagítani kell a réteget, vagy geo­membránt alkalmazni, az pedig nagyon sok pénzbe kerül. Érdekes módon azonban minden más mutató kitűnő – mondotta, s hogy szennyezettségnek egyelőre nyoma sincs, és semmiféle veszélyt nem jelent a szemétdomb, az is mutatja, figyelmeztették Nagy Istvánt, de sürgető határidőt nem szabtak.
A baróti polgármester nem lepődött meg az újabb fejleményeken, tulajdonképpen az lett volna váratlan, ha mindent rendben találnak. Az agyagot a bányától vitték, hivatalos analízisek voltak arról, hogy megfelelő, ezért nem végeztek újabb vizsgálatot. Most három független laboratóriumtól kér elemzést, s bízik benne, tévedés történt. Ha mégsem, akkor megteszi, amit kell, elrendeli a szükséges munkálatokat, noha tisztában van azzal, hogy utólagos feltételeket hivatalosan nem szabhatnak, csak a jegyzőkönyvben szereplő négy kitételt kérhetik számon. "Mindent megteszek azért, hogy törvényes és szakszerű legyen a bezárás" – mondja, s leszögezi: többletköltségekről egyelőre nincs, amiért beszélni, várjuk meg az eredményeket.

Szemét és politika
Mára egyértelmű, a szeptember eleji riogatás, no meg a buzgó hibakeresés hátterében elsősorban politikai okok állnak, az RMDSZ-es megyevezetés nem tudta lenyelni, hogy az általuk megszabott irányt semmibe vevő Nagy István eredményt tudott felmutatni. Választások jönnek, és a szövetség jelöltjét szeretnék győztesként látni, így semmi sem drága, akár a mérgezéssel való riogatás sem.
Ambrus József, a megyei pályázat végrehajtásáért felelős Kovászna Megyei Integrált Hulladékgazdálkodási Közösségfejlesztési Egyesület elnöke fenntartja álláspontját, a baróti bezárás kezdetleges, igazán jó megoldás az, amelyet majd a másik négy lerakónál alkalmaznak. A hatalmas árkülönbségről elmondta, nem a megyei tanács állapította meg mi mennyibe kerül, készen kapták a projektet, és azt jóváhagyta nemcsak Bukarest, de Brüsszel is. Az igen nagy eltérést pont a teljes biztonságot jelentő geomembrán költsége okozza – mondotta.
A nagy pályázatnál még az előkészületek tartanak, egyelőre a műszaki tanácsadást, a műszaki felügyeletet, a tervek ellenőrzését, a kivitelezési munkálatok tanácsadó cégét és a tervek kinyomtatásáért felelős vállalkozást választották ki, néhány napon belül nyilvánosságra kerül annak a magyarországi cégnek is a neve, amely a reklámot és népszerűsítést végzi majd egymillió-hétszázezer lejért. Majd csak október végén hirdetik meg a közbeszerzést a lécfalvi lerakó kivitelezésére és a másik négy városi szeméttelep bezárására. Ambrus József szerint, ha nem veszítenek sok időt óvással, akkor márciusban kezdhetik meg a munkát, és jövő év végéig próbálják befejezni tetemes részét. Nem várható jövő év közepe előtt a használaton kívüli kovásznai és bodzafordulói szemétdombok lezárása sem, az új tároló elkészültéig még használják a kézdivásárhelyit és a szentgyörgyit.
Tény tehát, Barót elsőként és egyelőre egyetlenként bezárta egykori szemétlera­kóját, és az is tény, senkit és semmit nem szennyez az évtizedek során ott összegyűlt hulladék. Ennél sokkal ártalmasabb a mindent bemocskoló politika, a hatalom, amely számára semmilyen eszköz nem drága, hogy ellehetetlenítse ellenfeleit.