Kritika, bírálat a Municípiumi Sport Club felé? Úgy gondolták (gondolják), hogy a kőbe faragott alvó nő hűen tükrözi a Sport Club idei szendergését?... Jó, de kézilabdacsapata feljutott a sportág felsőházába — igaz, csak feljutott, de ott még nem bizonyított semmit —, birkózói (elsősorban női birkózói) egy szekérderéknyi érmet szállítottak az Európa- és országos bajnokságokról — igaz, csak ifjúsági szinten, mintha ebben a klubban nem volnának felnőtt korosztályú versenyzők, hogy ne legyek erősen szőrszálhasogató —, de hol voltak az atléták, a tornászok? Ők mit csináltak? Csak nem anyagi gondokkal küszködtek?!... Értem, mint a legújabb toronyórát: amikor 8-at mutat és tízet üt, akkor éppen fél kilenc van. Sejtettem, a megye határán túl az országot járták, s lesték, hol tűnik fel egy üstökös, mely aztán beragyogja Sepsiszentgyörgy, a Szemerja negyed egét. Lássuk be, ma már egészen más világot élünk a sportmozgalomban is. Nyitott kapukkal játszunk, mindenki onnan erősít, ahonnan tud, és úgy, ahogy van pénze, mindenki ott sportol, ahol igényt tartanak rá. Ez van, ezzel kell megbarátkozni. De azért megkérdezem sportmozgalmunk korifeusait: érmeseink, felsőházban játszó sportolóink közül hány Kovászna megyei, és közülük hány jelent igazi értéket? … Ezért értem a kőszobor sugallatát, a kőszobor visszaállítóinak kritikáját.

Hogy közben osztom azok véleményét, akik a felállítás alatt és után is azon álmélkodtak, hogy a sportlétesítmények elé miért nem állítanak sportszobrot — ezt a kőszobrot pedig helyezték volnak egy illőbb helyre, a város központi parkjába — úgy, mint Csíkszeredában? Megtehetem. Tényleg, miért nem követték a csíkiak példáját, akik a Vákár Lajos-jégpalota (érdekes, ők nevet is tudtak adni létesítményüknek) előtt egy emlékművel tisztelegnek Hargita megye mindenkori olimpiai versenyzői és egy jégkorongozó szobrával a város mindenkori jégkorongozói emléke előtt?! Nekünk is volt labdarúgó-aranycsapatunk, voltak világbajnok kézilabdázóink, olimpián részt vevő atlétáink... akik megérdemelnének egy emlékművet itt, a sportlétesítmények előtt. S ha a mi világhírű sportolóink — atléták, birkózók, cselgáncsozók, evezők, fogathajtók, gyorskorcsolyázók, hegymászók, jégkorongozók, karatékák, kézilabdázók, kosárlabdázók, labdarúgók, öttusázók, röplabdázók, tornászok — nem szolgáltattak elég ihletet, mozgásukban nem volt elég erő, lendület, elég szépség, harmónia, akkor másoltassák le Mürón alkotását, A diszkoszvető szobrát, s talapzatára véssék fel a lengyel Kazimierz Wierzynski Diszkoszvető című versének utolsó versszakát: ,,A dobást, mely nem törpül semmi célhoz, / szellemként szárnyal a magasba fel, / — kezemben tartom, diszkoszvető hérosz, / az örök mozgás tőlem indul el."

Minden sportbarát örömére, elégtételére.