Egy meghatározás szerint az értelmiségiek szellemi pályán dolgozó emberek. Kezdetben a társadalom igen kis szeletkéjét jelentették, de gazdasági, társadalmi és politikai megfontolásból számuk többé-kevésbé egybe is esett a politikai akaratot megtestesítőkével.
Ám a demokrácia "finomulásával" párhuzamosan ez az állapot megváltozott. A meghatározás következő része szerint "az értelmiségiek ritkán veszik komolyan társadalmi felelősségüket. Legtöbbjüket az anyagi haszon mellett a hatalommal való – tudatos vagy akár tudattalan – visszaélés motiválja."
Valóban igazak a fenti állítások? Szerintem inkább kezdjük elölről a meghatározást. Amikor a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége megalakult Békésen, mi is elgondolkodtunk azon, hogy kicsit nem gőgös-e, kizáró-e ez az értelmiségi jelző? Aztán épp helyi lelki vezetőnk és országos elnökünk világosította meg elménket, amikor elmagyarázta, hogy az értelmiségi lét nem diplomához kötött, bárki bármilyen végzettséggel tagja lehet a szövetségnek, ha értelmes, gondolkodó emberként éli az életét, szemléli a világot, felvállal egy bizonyos értékrendet, és felelősen tenni is hajlandó a társadalmáért, nemzetéért. E gondolat mentén tovább bandukolva, a végletekig feszítve a kereteket akár azt is mondhatjuk, hogy mindenki értelmiséginek számít, aki értelmes emberi életet él. Nekem tetszik ez a kiszélesítés. Mint ahogy tetszik az is, amit a minap mondott egy "hagyomány óvóhelyet" működtető csepeli barátunk, aki szerint az igazi értelmiségi az, aki nemcsak értelmes, hanem égi is ("értelmi s égi"), azaz nem feledkezett meg hitéről és Istenéről sem. És ez a gondolat összecseng a Kövér László és Orbán Viktor által a minap épp a parlamenti KÉSZ kongresszuson elmondottakkal, akik szerint minden bajok oka Európában és a világon a hittől való elfordulás, és nem is lesz rend és béke, amíg a kereszténységhez vissza nem térünk.
Miért emlegetem mindezt? Mert bizony egyre inkább olyan időket élünk, amikor minden értelmes emberre szükség van. Hisz dönteni kell most, hogy magyarok vagyunk-e, vagy palócok, netán székelyek? Persze tudjuk a választ mi, kik elsősorban és közösen mind magyarok vagyunk s mellette szép szavú palócok vagy nyakas, büszke székelyek. De dönteni kell arról is, hogy magyar állampolgárok (is) legyünk-e, és szavazzunk-e majd? A válasz igen, igen! Felelős embert nem tántoríthat el senki a történelmi lehetőségtől. Böjte Csaba igazát valljuk, mely szerint most nem fanyalogni kell, hanem hinni és dolgozni, és hagyni, hogy akiket élre helyeztünk, tegyék a dolgukat. Betyár nehéz idők járnak minden magyarra, és ez határtalanul igaz. Legyen hát bennünk most éber az őrködő értelem és élő a betyárbecsület.
