DUMITRU KATALIN, Sepsiszentgyörgy. A Csíki utcában, az Orex cég tőszomszédságában van a tömbházunk "udvara". Hétfőn egy munkás áthajlott, áthúzta az évek óta ápolgatott, idén először termő szilvafacsemetéinket, és levágta őket fűrésszel, nem tudjuk, miért.
Csak kacagtak, amikor rájuk kiabáltak az ablakokból, hogy miért bántják. Nem zavarhatta őket, mert a lomb nem nőtt át, nem is öreg, terebélyes fák. A mi kedves természetvédőink ilyesmivel nem foglalkoznak, majd kinő az a három fa, ugyebár. Hát valakinek szóvá kell tennie az oktalan pusztítást. Itt tényleg mindenki büntetlenül garázdálkodhat?
PAKUCS ETELKA, Nagyborosnyó. Október az idősek tiszteletének jegyében kezdődött, jómagam egész hónapban éreztem környezetemben. A sepsiszentgyörgyi nyugdíjasklubok tagjaként több kellemes élményben volt részem. A Sugás Nyugdíjasszövetség három busszal látogatta meg régen szép és híres fürdőnket, Borszéket, melyhez sokunknak kedves ifjúkori emlékei fűződnek. Sajnos, ott is, mint minden régi üdülőközpontban, az idő vasfoga kikezdte a régi épületeket, és haladnak az enyészet felé... E kirándulást jól megszervezett est követte a Mikes-iskola éttermében: a Reménység Nyugdíjasklub körében rendkívül családias hangulatban zajlott le az ünneplés, meglepetések egész sorával. Ezúttal nem batyusbált tartottunk, terített asztal fogadott az elegáns, őszies díszítésű teremben, a korunkhoz illő zenei aláfestéssel. A bitai gyülekezetben a lelkipásztor iskolásokkal előkészített műsort mutatott be a falu időseinek köszöntésére. A kovásznai Héphaisztosz kezelőközpontjának vendégeiként pedig naponta élvezzük az alkalmazottak lelkiismeretes gondoskodását.
VASS IMRE, Szentkatolna. Gelence példáját követhetné több háromszéki település is. Az önkormányzat tagjai politikai hovatartozástól függetlenül végzik a dolgukat. Az emberek barátságosak, civilizáltak, megértik a több nemzetiségű faluban hozott intézkedéseket. Magyarán: a falu épül, szépül. Sajnos, ez nem mindenütt van így: sok helyütt látni köztereken, játszótereken legelésző juhokat, lovakat, boltok előtt mulatérozó szekereseket, akik minden elképzelhető szemetet hátrahagyva távoznak. Félve megy el mellettük a járókelő, gyermek – akinek szeme van, látja, hogy mi a helyzet, mégsem változik semmi, csak megtorlásra számíthat, aki szólni mer... Végül, de nem utolsósorban a kézdivásárhelyi ’56-os megemlékezésről is megemlítenék annyit, hogy ott csak maroknyi székely (magyar) látszott – de legalább megmutatták, hogy igenis, vagyunk!
BARTOS SZIDÓNIA, Sepsiszentgyörgy. Amióta kedvező árak vannak a Lidl üzletben, egyre többen térnek be. Eddig szívesen vásároltam én is ott, de szombaton, október 22-én mintha leforráztak volna a pénztárgépnél: ott derült ki, hogy az Edenred ételjegyet már nem fogadják el fizetőeszközként. Kellemetlen helyzetben voltam, mert kevés készpénz volt nálam, és nem volt mivel fizetnem, ugyanis október 20-ig elfogadták az említett ételjegyeket. Csakhogy az értesítést elfelejtették kifüggeszteni a bejárati ajtóra...
