A román diplomácia méla Tempefőije

2007. november 8., csütörtök, Közélet
A román külképviselet, a külpolitika mindig híres volt eredményességéről és hatékonyságáról. Elég, ha az első világháború és az interbellum idején tevékenykedő Nicolae Titulescura gondolunk, korábban Mihail Kogălniceanura, de a kommunista időkből is méltán megemlíthetjük Manea Mănescut, sőt, még Ştefan Andrei külügyért is.

Más kérdés az, hogy mennyire volt etikus ez a külpolitika. A diplomáciában nem az erkölcs, hanem az eredményesség a perdöntő kritérium. S ebben — a magyarokkal, a magyarországiakkal szemben — a román, a jugoszláv és a szlovák diplomaták tényleg jeleskedtek.

A ,,nagy forradalom" óta viszont változni látszik a helyzet, s bár Románia több halasztás, elnapolás után csak kiharcolta az EU-tagságot, diplomáciája már nem igazán és nem egyértelműen sikeres. Ha megnézzük és mérlegre tesszük a ’89 utáni diplomáciai vezetőket — Adrian Năstase, Meleşcanu, Petre Roman, Andrei Pleşu és társaik —, egyértelműen megállapítható, hogy, főleg a kétoldalú kapcsolatokban, sorra követtek el külpolitikai baklövéseket, kétbalkezes gesztusaikkal néhány egészen esetlen államközi alapszerződést kötöttek (a magyarra nem vonatkozik!), főleg keleti vonatkozásban, Oroszország és Ukrajna esetében.

A magyar külügyérekre is utaltunk korábban, s anélkül, hogy bárkit sérteni óhajtanánk, ki kell mondanunk, hogy igazán nagy diplomata nem lépett színre az anyaországi külpolitikában, s bár Jeszenszky Géza, valamint Martonyi János, az Antall- és az Orbán-kormány külügyéreiként sokat tettek a nemzeti érdekek érvényesítéséért, azért igazi áttörést nem tudtak hozni. De őket mégsem hasonlítjuk sem Kovács Lászlóhoz, sem Somogyi Ferenchez, akik — jó szocialista színekben — valamiféle gazsuláns, szüntelenül visszarettenő, varsóiszerződéses, kágéestés utat jártak, gyalogoltak, bandukoltak. A mélypont mégis Göncz Kinga, akinek fogalma sincs a diplomácia rejtélyeiről és rejtelmeiről, s bár pityeg egyet-mást szegény, abból haszon nehezen származik.

Romániában a ,,mélypont" az éppen hivatalban lévő Cioroianu (nem menti fiatalsága!), aki egyszerűen képtelen ellátni feladatait. Nem az ő bűne, hogy odakerült, ahol semmilyen keresnivalója nincs: a Tăriceanu-kormány kényszerűségből helyezte e fontos stallumba, lévén, hogy kifogytak a szóba jöhető demokratákból. Cioroianu — szegény! — hibát hibára halmoz, de a legnagyobbat éppen a minap követé el, amikor a bevándorlók viselt dolgainak örvén, az olasz—román viszony megmentése érdekében elszólta magát: márpedig a Szaharában kellene vásárolni egy tetemes méretű sivatagi övezetet, s oda internálni a Romániából kivándorolt, Nyugaton renitenskedő banditákat. Főleg a romákat. Hát ilyet diplomata még lázálmaiból fölriadva sem mond, főleg 2007-ben, mert ez diplomatai öngyilkosságát jelentheti.

Más kérdés az, hogy a konfliktus megoldása, rendezése meggondolandó, lévén a helyzet egyre tarthatatlanabb. De nem diplomata az, aki minden második napon bocsánatot kér előző napi kijelentéseiért.

Hozzászólások
Szavazás
Ön be fogja oltatni magát koronavírus ellen?







eredmények
szavazatok száma 4484
szavazógép
2007-11-08: Közélet - Farcádi Botond:

Római béke

Olaszország nem vezet be munkavállalási korlátozásokat a román állampolgárokkal szemben, és csak nagyon súlyos esetben utasítanak ki Itáliából románokat ― jelentette ki Romano Prodi olasz kormányfő, miután tegnap Călin Popescu Tăriceanu román miniszterelnökkel tárgyalt Rómában.
2007-11-08: Belföld - x:

Hírsaláta

BUKARESTI LAPOK AZ OLASZ―ROMÁN DIPLOMÁCIAI VÁLSÁGRÓL. Több román napilap fő helyen foglalkozik a roma kisebbség sanyarú helyzetével, s egybehangzóan úgy vélik, hogy e kisebbség társadalmi integrációjára tett törekvések csúfos kudarcot vallottak az elmúlt tizenhét évben.