Lapozgatva Kónya Ádám és Kónya Éva napokban megjelent, A csillagos ég szabad szemmel című kötetét (Cimbora Könyvek, T3 Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2011), szinte automatikusan, szükségszerűen Ádi bácsi földrajzi témakörű előadása, felhőkről vetített diapozitívjei – nyolcvanas évek, délutáni Nemere-kör a szakszervezetek művelődési házában – jutnak eszembe.
Most majdhogynem ugyanez olvasható a kötetben, miközben felidézem magamban mindannyiunk Ádi bácsiját, tekintetét, hangját, azt a remek érzékű földrajztanárt, aki diákgenerációk sokaságát csábította a Föld s az ég megismerésére. Egy-egy hasonló emlékezés sem kevés, de sokunk örömére és elégtételére ez a már ránézésre is rendkívül vonzó, izgalmasan igényes kötet messze felülmúlja elképzeléseinket, igazi kulturális és tudománynépszerűsítő remekmű, székelyföldi.
Nem szokványos ismeretterjesztő könyv és nem is hagyományos csillagászati szakmunka – írja ajánlójában a kötet szakmai lektora, dr. Szenkovits Ferenc. "A szerzők az elemi csillagászati ismeretek népszerű, közérthető ismertetését nem csupán a műfaj hagyományos módszereivel oldották meg, hanem felhasználták a világirodalom, a művészetek és a kultúrtörténet ide illő remekeit is, egy csodálatos »univerzumot« varázsolva elénk, amelyik ritkán mutatja meg magát ilyen színesen, vonzóan, összetetten és gazdagon."
Kónya Ádám mellett ezúttal nemcsak feleségként, hanem társszerzőként, fizikusként szerepel Kónya Éva. És ez esetben nemcsak annyiról lenne szó, hogy a csillagászat tudományos diszciplínaként nemcsak a geográfiához kötődik, hanem sarkalatosan a fizikához is, hanem főként arról, hogy Ádi bácsi távozása után Éva néni formázta patinás, mind témakezelésben, mind megjelenítésben térségünkben ritkaságszámba menő kötetté a kézirati hagyatékot. Mert, miként kegyelettel emlékezünk, Ádi bácsi tudományos, kulturális és helytörténeti ismereteit, amolyan örökmozgó lexikonként égi utazására is magával vitte: ő sokkal inkább az emberibb, közvetlenebb, azaz szóbéli kommunikáció híve volt, mintsem a papírra vésett betűké. Csakhogy, miként fájdalommal ez esetben is tapasztaljuk: verba volant, scripta manent (a szó elrepül, az írás megmarad). "Kónya Ádám (1935–2008) – írja Kónya Éva a kötetet előszavában – immár leróhatatlan adósságainak egyike csillagászati tárgyú kéziratának befejezése, illusztrálása, kiadása. Halála után kötelességemnek éreztem a harminc éven át dobozokban porosodó befejezetlen kézirat, valamint a napi- és hetilapokban megjelent, csillagászati tárgyú írásainak átdolgozását, kötetbe foglalását, kiegészítve rajzaival, fotóival, az utóbbi évtizedek felfedezéseivel és kutatási eredményeivel, illusztrációkkal, mitológiai, néprajzi, irodalmi és művészettörténeti vonatkozásokkal."
A könyv nagy erénye, hogy kedvet teremt Földünk, Univerzumunk megismeréséhez, s miként minden, a földdel, csillaggal és természettel kapcsolatos tudományok ismerője, esetleges művelője tudja, ezek a lebilincselő kötetek meghatározóan fontosak a kíváncsiság, az életre szóló tudományos irányultság kialakításában. Így A csillagos ég szabad szemmel megjelenése messzemenően pártolja azt a nézetet is, hogy a csillagos ég, s Földünk ismerete legalább annyira fontos, mint más, manapság divatosabbnak tűnő, humán műveltséggel és társadalomtudományokkal közelebbi rokonságban álló gondolatok. És ez a könyv a "természettudományos érdeklődés visszaszorulásának" idején – miként Szenkovits fogalmaz – remek példája "a legmagasabb szinten végzett természettudományos ismeretterjesztésnek". S végül, de nem utolsósorban, egyszerre megható és felemelő, ahogyan Kónya Éva nem hagyta elveszni Kónya Ádám csillagos égboltként szétterülő rajzait, szavait, gondolatait, hanem azokat kötetbe foglalta.
