Az utóbbi időben több alkalommal is megfordultam a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal osztályain, bizonyos igazolásokra, okiratokra volt szükségem.
Legutóbb, november 23-án az anyakönyvi hivatalban kellett kiváltanom egy régi házasságlevél másodpéldányát. Az ott dolgozó tisztségviselő vagy inkább tisztségbitorló hölgy úgy nézett rám és úgy beszélt velem, mintha az űrből érkeztem volna. Első ízben elküldött, hogy hozzak egy közjegyző által írt felhatalmazást, amelyért Marosvásárhelyre kellett elutaznom. Miután azt beszereztem, újból megjelentem előtte, és benyújtottam a kért felhatalmazást – visszadobta, hogy tettem-e le kérést. Megírtam azt is, akkor azért dobta vissza a papírjaimat, mert nem fizettem be bizonyos 102 lejes taksát az adóhivatalban. Elmentem, befizettem, visszamentem, beadtam most már a teljes iratcsomót, kelletlenül átvette, és akkor megkérdeztem, mikor kapom kézhez a kért okiratot. Jó tízperces várakoztatás után azt felelte, hogy tíz nap múlva, december 9-én.
Úgy éreztem magam, mintha kétszáz évet visszarepültem volna az időben és a történelemben, abba a korba, amikor a hűbérúr előtt a jobbágyparaszt sapkáját kezében gyűrögetve, szorongva, egyik lábáról a másikra állva várja, hogy a mindenható földesúr vagy a tiszttartója méltóztassék észrevenni, leereszkedően meghallgatni a kérelmét. És nem ez az első eset, hogy a polgármesteri hivatal alkalmazottjai úgy kezelik az adófizető ügyfeleket, mintha nem is a mi adónkból élnének. Én, mint öntudatos, nyugdíjas állampolgár, minden év januárjában kifizetem az egész évi adómat, és nem azért a pár lejes kedvezményért, hanem azért, hogy a városvezetés már az év elején tudjon gazdálkodni a befolyó pénzekkel. Ennek ellenében elvárnám, hogy civilizáltan, emberségesen viselkedjenek az ügyfelekkel. Mert mi történne, ha már az első alkalommal felvilágosítanának, hogy milyen iratok szükségesek egy bizonyos igazolás kiváltásához?
Megjegyzem, hogy ugyanezt az okmányt a kolozsvári polgármesteri hivatalban, ahol színtiszta románok dolgoznak, fél órán belül, ötlejes illeték ellenében kezébe kapta az ügyfél, és addig is hellyel és kávéval kínálták. Baróton pedig kétlejes befizetés ellenében, azonnal kiadták ugyanezt a papírt. Nekem ez a procedúra tíz napomba és kétszáz lejembe került. Szégyen a huszonegyedik században, egy RMDSZ-es polgármesteri hivatalban így viselkedni.
ANTAL SAROLTA, Sepsiszentgyörgy