Időben (október 31-én) értesítettem a 0267 315 444-es telefonszámon a prefektusi hivatalt, ahol (miután a prefektus úr nem volt elérhető, habár fogadóórája volt hétfőn 12 és 15 óra között) egy kedves női hang gazdája előzékenyen feljegyezte a prefektus úr figyelmébe ajánlott üzenetemet: hogy hasznos lenne az intézmény részéről egy, a témával foglalkozó szakember részvétele. (Zárójelben jegyzem meg, hogy hasonló rendezvényeinken Brassóban jelen van a parlamenti képviselőnk, az alprefektus és hozzáértő, törvénytudó alkalmazottjai, akikkel együtt, helyben keressük a megoldást gondjainkra.) Jó alkalom lett volna a prefektúra számára az erdők visszaszolgáltatásával kapcsolatos visszás­ságokkal, esetleg törvénytelenségekkel szembesülni, amelyekkel elodázzák a tulajdonba helyezést – és egyúttal arra is, hogy orvosolja a magam és más jogtalanul kisemmizett sorstársam panaszait.
Természetesen (?), a busásan fizetett prefektusi alkalmazottak közül senki nem volt jelen a megbeszélésen, és máig sem kaptam a kérésemre visszajelzést. Azóta is nyugtalanít a kérdés, hogy ebben a kibelezett demokráciában a nép van-e a főméltóságú prefektus úrért, vagy fordítva. Esetleg egy jól tájékozott, szemfüles internetes hozzászóló válaszolhatna rá, hogy legyen már egy békés karácsonyom, amilyent közkedvelt Háromszék napilapunk minden munkatársának és olvasójának kívánok. Külön kívánságom vezetőinknek, hogy olyan gondtalan, bőséges ünnepük legyen, amilyent ők biztosítottak nekünk. Tisztelettel:
TÖLGYES LAJOS, Sepsibükszád
Megjegyzés. Olvasónk egy fénymásolatot is mellékelt annak jeléül, hogy igenis létezik kárpótlás Romániában. A hét aláírással és két pecséttel szentesített irat szerint X. Y. brassói lakos és felesége a kormány központi kártérítési bizottságának döntése értelmében 30 083,68 lej átvételére jogosult. Levélírónk kérdése: Háromszéken kapott-e már ilyent valaki?