Idei szelíd, száraz őszünk segedelmével, jobbra-balra bámészkodva sétálok választott városom nemrég rendbe tett, talán legszebb utcáján Szemerján.
Mások tanácsára indultam el, és nagy-nagy nyugalommal, kíváncsian nézelődöm: mintha felhatalmazott lennék az útjavítók vagy inkább útépítők nehéz munkájának átvételére, minőségi felülvizsgálatára. Lám, beérett az ott lakók türelmének gyümölcse – állapítom meg a Dózsa György utca mindkét oldalán, ahol a szakik összekötötték az udvarok, kapubejárók elejét az asztalsima útburkolattal. A betonpiskótával kirakott járdákon egymástól tisztes távolságban strázsálnak az új villanyoszlopok, és ahol a hely megengedte, majdani virágágyásoknak is hagytak egy-egy sávot a város polgárainak, de az erre vetődő idegeneknek is örömére. Újabb kellemes felfedezés reményében megnyújtom a futást felváltó egészségügyi sétámat, és a szebb napokat is megélt dohánygyár csendbe burkolózó, romló-málló épületeinek sorsán tűnődve veszem észre a részben már elkészült új gyalogos- és kerékpáros sétányt. Elgondolkodom 550 éves városunk múltján, jelenén, jövendőjén – és immár négyunokás nagyapaként büszkélkedem szellemi, anyagi gyarapodásával, látható-tapintható megvalósításaival az időnként hazatérő családtagok, de kül- és belföldi jó barátok, rokonok, ismerősök előtt.
Tömbházunk bejáratánál egyik jó szomszédom fogad: eszembe juttatja, hogy a Testvériség utca 1-ben élők – zömmel idős és beteg emberek – közel két éve vaksötétben vagy zseblámpával kényszerülnek ki- és betapogatózni, mert minden kérvényezés és panasz ellenére sem tettek új égőt a B lépcsőház előtt szentjánosbogárnyi fénnyel pislákoló lámpaoszlopra. És télen olyan korán sötétedik... Történt már kéz- és bordatöréses baleset is az egyenetlen járdán, magyarázza – és huszáros káromkodásokkal kontráz mellette egykori textilgyáros barátom. Karonfogva kísérjük ki vendégeinket, látogatóinkat, és mi szégyenkezünk ezért a helyzetért, amiről nem mi tehetünk.
Sajnos, vannak esetek, amikor a valós bírálat telitalálatát a célszemélyek a válaszadás jogán próbálják meg elsimítani, leseperni, ködösíteni vagy fölényes mosollyal visszhangtalanságban tartani.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
