Csodálkoztunk is, egyszeriben mily nagyon érdeklődnek mindazok iránt, akiket kormányban hozott döntéseik során eddig jóformán semmibe vettek, béreiket szemrebbenés nélkül levágták, megalázták őket, elképzeléseiket félresöpörték – de hát közelednek a választások, meg aztán a harmadik, Tőkés László nevével fémjelzett magyar párt is ugyancsak bontogatja szárnyait, talán a versenyhelyzet, nyugtáztuk. Meg hát végső soron szövetségként határozza meg magát a Kelemen Hunor vezette szervezet, még ha ízig-vérig pártként viselkedik is, illendő hát legalább a látszatot megőrizni.
Csakhamar kiderült azonban, a tucatnál is több rendezvény mintegy fele zártkörű, a sajtót jóformán csak azokra a mozzanatokra várják és hívják, amelyek dicsekvésre teremtenek alkalmat: ünnepélyes szerződés-aláírás, mentőautók átadási ceremóniája – hogy mit beszéltek például a polgármesterekkel, egyházi vezetőkkel, egészségügyben dolgozókkal, milyen gondok-bajok kerültek napirendre, annak csak a megszűrt, cenzúrázott változata kerülhet nyilvánosságra. Maguk között tanácskoztak tehát, zárt ajtók mögött – amivel nincs is semmi gond, hiszen minden szervezetnek jogában áll eldönteni, mely rendezvénye nyilvános, mely zárt, csak azt tudnánk, miért nevezik széles körű társadalmi konzultációnak. Nem szégyen pártgyűlést tartani, csakhogy a résztvevők sem bújhatnak mindig zárt ajtók vagy szépen csengő megnevezések mögé...