Áru rengeteg, vásárló nincs. Mondják az árusok a sep­siszentgyörgyi piacon, hogy idén nem fogyott a dió és a mák, úgy tűnik, sokan választották a különböző pékségek kínálta kész kalácsot a sütés helyett, mások örvendtek, ha elkészült a szerény karácsonyi vacsora, és lemondtak a süteményről, szilveszterkor pedig már nem olyan fontos a menü, pukkanjon a pezsgő, és aztán valami csak kerül az asztalra.
A húsboltokban is panaszkodnak, míg karácsonyra mindenki vásárolt legalább egy kis őrölt húst a töltött káposztához és hozzá füstölt darabokat ízesítőnek, a szárnyasok is jól fogytak, a háziasszonyok egy része már akkor azt mondta, idén többet nem tér vissza, ami marad, abból készít szilveszterre. Némi érdeklődés mutatkozik a kocsonyának való iránt, nyakaskarajt, csontos karajt is méretnek itt-ott, de akinek telik, az vendéglőbe megy, elég volt egész évben a konyhából, akinek pedig teher az ünnep, az nem igazán töpreng azon, milyen különlegességgel lepje meg az év utolsó napján a családot.
Korábbi esztendőkhöz képest kevesebben töltik a szilvesztert baráti társaságban, a közösen megbeszélt és elkészített ínyencségek mellett, sok családnak otthon egy kis vacsora, aztán irány a városközpont, az utcai szilveszter csak összehoz egy kis hangulatot számukra is. A karácsony az időseké, a szilveszter a fiataloké – mondja egy elárusító a sepsiszentgyörgyi piacon, és hozzáteszi, egy vásárlókosár sokat elárul tulajdonosa szokásairól és főként anyagi lehetőségeiről.