A Háromszéki Himalája alatt

2007. november 13., kedd, Riport

Ha valamelyik háromszéki falunak van köze a Himalája-hegységhez, akkor az Csomakőrös. Kőrösi Csoma Sándor ugyanis a Himalája oldalában fekvő Bengáliában is kutatott, a dardzsilingi temető is ott van, ahol porai nyugszanak.

Ahányszor Kőrös felé jár a riporter, mindig megcsodálja az 1273 m magas Kőrösi-köz nevű magas hegyet és a tőle északi irányba húzódó hegygerincet. Tulajdonképpen ez a Kárpátok teteje, itt húzódik a fő vízválasztó. Ennek napnyugatra néző lejtője éppen olyan meredeken szakad le Kőrös térségére, mint a Himalája az Indus és a Brahmaputra síkságára. Ezért kapta — kissé költői túlzással — a hegyvonulat nemcsak szóban, hanem írásokban is a Háromszéki Himalája nevet. Lábánál fészket rakott a nyomorúság. Kőrös magyar cigányai elképesztő nyomorban élnek Kovászna szemétdombján, mert itt van a fürdőváros szeméttelepe, a falusi lakosság pedig — Kovászna város részeként — a városi és falusi életmód határán éli napjait.

Mekkorát szöknek?

Hogy a kőrösiek panaszait lejegyezzük, nem kell végigjárni az egész falut.

— Mi nem kértük annak idején, minket nem kérdeztek meg 1968-ban, hogy akarunk-e Kovászna városhoz tartozó település lenni — mondták —, de több ennek a hátránya, mint az előnye. A városi státussal nem szökünk nagyot: utcáink nincsenek kiaszfaltozva, akkora adókat fizetünk földjeink után, mint a városiak, de hozzánk hordják a város szemetét, mi szagoljuk egész nyáron. Milyen település az, amelyiknek nincsen legalább egy képviselője a városi tanácsban? Régebb úgy volt, hogy Kőrösnek örökké fenn volt tartva egy hely. Akkor Debreczi Irénke volt a képviselőnk. Most ki szólal fel ott a mi érdekünkben a gyűléseken? Volt egy jelölt, Kosztándi Árpád, értelmes ember, azt is kitúrták! Hát nem egy lehetetlen helyzet? — kérdezte Gecse Ferenc, aki éppen akkor érkezett haza a mezőről, megkezdte az őszi trágyázást. Írja csak meg nyugodtan, mert engem azért nem szeretnek a tanácsnál, mert megmondom a véleményemet.

— Azzal, hogy itt minden kis utcának neve van, mint a városban, esment nem szökünk nagyot. Nézze meg, nincsen egy testvértelepülésünk. Itt van nálunk a város szeméttelepe, s mi is csak fizetés ellenében vihetünk oda szemetet! — fűzték hozzá az út mellett ácsorgók. — Ha Papolccal együtt Zágonhoz tartoznánk, lehet, hogy jobb volna!

— A kőrösiek sajnálják, hogy nem jutott be a városi tanácsba — mondtuk Kosztándi Árpádnak, aki családi vállalkozásként asztalosműhelyt működtet a faluban.

— A matematika szabályainak értelmében nekem ki kellett esnem — felelte. — A szomorú az, hogy az RMDSZ úgy csökkentette a tanácstagok számát, esélyeit nem gyengítve, hogy azt az egy tiszteletbeli helyet sem hagyta meg, ami Kőrösnek fenn van mindig tartva. Tudtam volna tenni a falu érdekében, mert van itt gond és baj elég, hisz azt önnek elmondták.

Hiába Csomakőrös a város egyik hivatalos kerülete, a lakosság zöme az állattartásból él, melyhez nagyon szorosan kötődik a mezőgazdaság. Kosztándi Árpád szerint a föld megőrzése, megtartása elsőrendű gondja kellene hogy legyen a magyarság mindenkori vezetőinek. Tanulságát ekként magyarázta:

— Föld nélkül nincsen autonómia, tulajdonjog nélkül nincs vagyon. Sajnos, mai magyarságunk egy része oda jutott, hogy meg akar szabadulni kínjától, nyűgétől: a földtől. Szerintem azt kellene eladnia mindenkinek, amit vett, s amit örökölt, azt meg kellene őrizni. Itt, a faluban úgy áll a helyzet, hogy a földterület negyven százalékát már kiárusították! Meggyőződésem, hogy vannak személyek, akiknek ez a feladatuk. Mi lesz egy faluval, ahol majd nem lesz föld, nem lesz állat? Egyszóval: ha gondunk nincs, semmink sincs!

Engem pillanatnyilag például az is bánt, hogy bár van megüresedett hely a helybeli iskolában, feleségemet, Annamáriát, aki Kovásznán tanít, de Kőrösön lakunk, s aki tanügyiként talán a legtöbbet tett itt a művelődésért — tudja ezt az egész falu —, nem helyezték ide. A döntés határideje még nem járt le, még nem végleges, várjuk a főtanfelügyelő válaszát. Véleményem szerint ez egy keveset közügy is, és ezt az iskolai év kezdetén el lehetett volna intézni. Olyan értelmiséget kellene összeverbuválni a faluban, amely — a lelkésszel együtt például — fel tudja vállalni a szellemi élet adódó feladatait.

— Van és lesz gond Csomakőrösön, ez természetes — mondta Zsuffa Levente, Kovászna város polgármestere, akit tájékoztattunk a falu panaszairól —, mert kerület ide, kerület oda, a megyésítéskor ez senkit sem zavart, Csomakőrös mégiscsak falu marad Felső-Háromszéken! Kőrös külön pályázatokat nem állíthat össze, s így önerőből is kellene tennie valamit a lakosságának, mi ebben segíteni tudjuk, de a népes romaság is gondot okoz. Speciális helyzete van a falunak. Kovászna határa nemzetközi fürdőhely rangja miatt magasabb besorolási kategóriába került, s így, bár ott gyengébb a talaj, adót városi szinten kell fizetniük a kőrösieknek. Tudom, hogy rossz az ivóvíz minősége, javasoltam bevezetését, de a tanács nem egyezett bele. Igazuk van a szemétdombbal. Kértem, hogy nevezzenek meg egy napot, amikor a falu oda hordhatja ingyenesen a szemetet. Nem tudtunk megegyezni. Így most még egy kis türelem, mert nem felel meg a telep az uniós normáknak, hamarosan fel fogják számolni. Ami pedig a testvértelepülést illeti, úgy néz ki, hogy sikerül összehozni egy kapcsolatot a magyarországi Izsák nevű községgel.

Bárcsak sikerülne — gondoltuk —, hisz Izsák egy 7000 lakosú nagyközség a Kiskunságon, a Duna-Tisza között, Kecskemét közelében. Szőlőtermelő falu, ahol pezsgőt is készítenek. Közelében a Kiskunsági Nemzeti Park. Erre ők büszkék. De Kőrös is igen nagy fiára!

Megrakom a szekeremet…

Ha kevés időre kisüt a nap, megindulnak a gumikerekes szekerek: trágyáznak. Csomakőrösnek olyan a talaja, melyre kétévenként lehet hordani az istállótrágyát. ,,A földet ganéval megijeszteni itt nem lehet" — mondták. Van, aki dolgozik, van, aki koldul. Nem állhat meg idegen ember a falucska főterén, hogy le ne támadják a kolduló kőrösi cigányok: felnőttek, gyermekek egyaránt, szemérmetesség nélkül! Restellik is a helybeliek, mert mihelyt megérkezik egy külföldi kocsi a Csoma Sándor-emlékkiállításhoz, lerohanják. Velük hadakozni, illendő viselkedésre bírni őket egy személy nem, csak a közösség tudna...

— Nem lehet dicsekedni az idei terméssel — tájékoztatott a nyár eredményeiről Gecse Ferenc, ki maga is gazdálkodik —, de jó, hogy még ennyit is adott a Fennvaló, mert nagy volt itt is a szárazság. Pityókám jobbacska lett, csak rothad, pedig nem tettem rá műtrágyát. Van valamennyi eladnivalóm is, de eddig egy zsákkal sem tudtam értékesíteni, nem keresi senki, nem jár erre egy felvásárló sem. Eddig jöttek azok a regátiak, akik hoztak cserébe törökbúzát, de most azok sem jönnek. Vártuk volna, mert itt a vadak miatt nem lehet kukoricát termelni, közel van az erdő. Nem gazdag falu ez: az idén senki nem vetett például cukorrépát. Takarmányrépa csak a kertekben van, annyi, amennyi kell a jószágnak. Gabonánk 75—80 százalékos hozamot hozott.

Gecse Ferenc — miként azt a Csoma és a Gecse család családfájából is tudjuk — Csoma-leszármazott. Két fia Kőrösi Csoma Sándortól számítva a hetedik generációhoz tartozik. De már nő, cseperedik a nyolcadik is: két fiának, Gecse Lászlónak fia és lánya van, Gecse Sándornak pedig egy fia. ,,Szép volt a Csoma—Gecse családi találkozó a nyáron — mondta. — Mi is ott voltunk. Nem is gondoltuk, hogy ennyien eljönnek erre a szép ünnepélyre."

Gecse Ferenc a kis református eklézsia gondnoka. Van ugyan erdeje is az egyházközségnek, de több hasznot a kaszálók hoznak, ha ád az Úr esőt is. ,,Ezeknek gondjait a gondnok ismeri jobban" — irányított hozzá t. Bende Tamás lelkipásztor.

— Mit hoz az egyháznak a föld, a kaszálók?

— Kevéssel van több három hektárnál, de azok is szerteszét vannak. Így adta vissza a kezdeti földosztó bizottság még Nagy Domokos idejében! Ő volt annak az elnöke. Van 80 ár a Királytetőn, a Pünköst-taván 20 ár, a Nagyútra jövőben 70, Komlósban két helyen egy-egy darab, a Vízközött 18 ár, Árokközött 20 ár... Van 50 árnyi szántó is. Folytassam-e? Mind ki van adva árendába Perdi Gyulának. Van olyan kaszálónk a temető mellett, amelybe belemérték a bokros területet! Erre jött a szárazság: gyenge volt a szénatermés. A sarjút — lett egy kicsi esőcske — megtizedelték a mezei szarkák, leetették! A falu csordája kopár helyen legelt, de a pásztorok a juhokkal füves helyhez jutottak! Nincs mit tenni, az egyház nem tud gazdálkodni. Amennyit adnak, annyit adnak, de mégis jön valami a kasszába. A kis lélekszámú egyházakban mindig van nehézség. Azért léptünk előre: sikerült beszereltetni a központi fűtést a papi lakásba, s most, ha kedvez az idő, kerítést akarunk építeni az imaház telke körül.

Kőrösnek nagyobbacska kiterjedésű közbirtokossági erdeje is van, messze a Kis-Bászka vidékén, Mányicska térségében, az 1617 m magas Kalabucs-tető oldalában. Elnöke Tóth Árpád erdészeti szakember. Debreczi Emil erdőgazda elmesélte, hogy ha fiatal is az erdő, valamennyi jutalékot a tagok is kaptak-kapnak, és adósságuk sincsen. A 247-essel félszáz hektár erdőt még visszavárnak, s a faluban székházuk is van.

Városon nincsen falusi turizmus!

T. Bende Tamás két éve pásztorolja a jelenleg 283, de állandóan apadó lélekszámú református gyülekezetet. Ő a Kézdi-Orbai Református Egyházmegye katekétikai előadója. Családja is szereti Kőrösön, beleszoktak a vidéki életbe. Kis műemlék templomukat kijavították, a parókia is közel már ahhoz, hogy korszerűnek lehessen mondani. Soron a fával működő kazán felszerelése, s mert a falu egyházáról van szó, a gyülekezet egyik híve, Kelemen Zoltán és a katolikus vallású Máthé János adományban szereli a kazánt. A ,,városi státus akadályait" az egyház is érzi, ugyanis a jövedelmezőnek mutatkozó falusi turizmus útjára szándékoztak volna lépni. Kőrösnek van és lesz idegenforgalma — jegyezte meg a lelkész —, jól fogna egy vendégház, egy konferenciaterem. Mint a kovásznai székhelyű Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület alelnöke mondta, bővítésre, modernizálásra szorulna a ,,nagy vándor" emlékszobája, emlékkiállítása is. A válasz rövid volt: ,,Kőrös nem pályázhat, városon nincsen falusi turizmus!" A szakemberek tanácsa az volt, hogy ,,más úton kell megindulni ugyanazon cél felé. Nem a megnevezés a döntő."

— Az önkormányzattal egyébként jó a kapcsolatunk, amit kértem, mindenben segítőkészek voltak — fejezte be a lelkész. — Egy személyt is alkalmaztak, aki tisztán tartja a szobor környékét, gondozza a temetőt.

A város közelsége sem befolyásolja azonban kedvezően a csomakőrösi népszaporulatot. Bende tiszteletes kétéves szolgálata alatt két gyereket keresztelt! A kőrösi iskolában jelenleg negyedszáznyi gyerek tanul két osztatlan osztályban.

A teremben jó meleg van, de ők a havat várják: van ott domboldal, van szánkó, van jókedv.

Hozzászólások
Szavazás
Részt vesz-e a december 6-i parlamenti szavazáson?







eredmények
szavazatok száma 1207
szavazógép
2007-11-13: Magazin - x:

A nőknek boldogság, a férfiaknak energia

Amíg a hölgyek a csokoládé boldogsághormon-termelő tulajdonságát tartják az édesség legfontosabb tulajdonságának, addig a férfiak inkább szellemi és fizikai teljesítőképesség-javító hatása miatt részesítik előnyben az aztékok kedvenc eledelét ― derül ki abból a felméréséből, amelyet a Magyar Édességgyártók Szövetsége készített a stop.hu internetes portállal együttműködve ― 1847 fő megkérdezésével ― a magyar lakosság édességfogyasztási szokásairól.
2007-11-13: Gazdakör - Ferencz Csaba:

Világszínvonalú felhozatal (Indagra 2007)

Múlt hét végén rendezték meg Bukarestben a tizenkettedik nemzetközi mezőgazdasági kiállítást, az IndAgrát. Azért ez a hangzatos név, mert kilenc területen: az élelmiszeripartól a mezőgazdaság különböző ágazatain át egészen a szakkiadványokig a legújabb gépek és felszerelések, technológiák és hibridek voltak megtekinthetők.