Azt vettük észre nemcsak itt, hanem megyénk más településein is, hogy a község által támogatott létesítmények hamarabb megszületnek, mint a működtetéshez szükséges feltételek. Valahová ide sorolhatók azok az önkormányzatok által felújított szép és fűtött kultúrotthonok is, amelyekben gyenge vagy semmilyen a téli művelődési élet.
Az itthoniak minden lehetőt megmozgattak annak érdekében, hogy olcsóbb és hatékony természetes gyógytényezőkre – gyógyvizek és mofetták – alapuló új gyógyfürdő épüljön fel a Szentkatolnához tartozó Hatolykán, s lám, működésbe helyezése elé több akadály gördült. Itt a szekér valóban megkerülte a lovat. Tavaly itt voltunk a "próbafürdésnél", mofettáztunk, s most lakat áll a gyógyfürdő ajtaján, pedig már környékét is parkosították.
– Mi a helyzet a hatolykai gyógyfürdővel?
Tusa Levente: Éppen Ön volt az egyike azoknak, akik az első lépések idején elkészítették számunkra a hatolykai hidrogeológiai szaktanulmányt, tehát személyes tanúja annak, hogy elődöm, de én magam is mennyit talpaltunk az egykoron híres és hatékony fürdő megmentése-újraépítése érdekében. Nem mi vagyunk egyedül ebben a helyzetben, ugyanez tapasztalható a már elkészült és a hamarosan kulcsrakész gyógyfürdők esetében is. A megyevezetés lépett, a felső vezetés még várat magára. Sajnos, a fürdő működtetésére a bukaresti jóváhagyások késnek, de gondot okoz a leendő fürdőszemélyzet alkalmazása is, mert jól tudjuk, hogy az állásokat befagyasztották. A megyei tanácsnak szándékában áll olyan egyesület létrehozása, amely működtetné majd a gyógyfürdőket. Erről tárgyalt a megyevezetés velünk, Előpatak, Málnás, Bodok és Bölön polgármestereivel. A célra szakorvost vagy egészségügyi személyt neveznének ki. Mi ügyelünk az épületre, hideg éjszakákon tüzet teszünk, hogy védjük a hálózatot a fagy, a falakat a penész ellen. Imecsfalván most készült el az új művelődési otthon, Szentkatolnán és Márkosfalván javításokat végeztünk, a martonfalvit felújítottuk – de mert főjavítás alatt a helybeli iskola, két osztályt a kultúrházba kellett beköltöztetnünk.
– Lám, a Perla Covasnei borvízpalackozó már működik. Milyen haszna származik ebből az önkormányzatnak?
– Sajnos, nem nálunk, hanem Bukarestben székel, de a terület- és a házadót nekünk fizeti. Az is valami, csepp a tengerben.
– Vegyük sorra a településeket.
– A műemlékvédelem felmérte az imecsfalvi Cserey-kúriát, közösen akarjuk felújítani a művelődési minisztériummal. Soron következne itt a falu ellátása ivóvízzel a gelencei hálózatból. Erre idén akarunk pályázatot készíttetni. Átadtunk egy új ravatalozóházat. Mátisfalvát leszámítva minden faluban elkészültek a ravatalozók. Az önkormányzat méltányosan, évenként 15 000–15 000 lejt biztosított erre a célra minden település számára, 4000 lejjel besegített a megyei tanács is, és a helyiek személyenként 40--40 lejjel járultak hozzá. Járható már a híd a Gelence patakán, s tavasszal kiegészítik a műút menti vízlefolyókat és a gyalogjárókat.
– Mit hozott a tavalyi év a községközpont és a közeli Hatolyka falu számára?
– A község már régebb megépített vízhálózatára itt 50, Hatolykán 25 család rácsatlakozott, és egyfajta siker, hogy a rendszert kiadhattuk a gelencei Tehnoserv cégnek szakszerű működtetés céljából. Jelentős lépés volt, hogy letettük a fővárosban az öt falu közös kanalizálási tervezetét. Gond az, hogy nagy az összértéke: 22 millió lej! Keressük a lehetőséget, hogy pályázati pénzre tehessünk szert. Sajnos, nem készült el a híd a Feketeügyön, de a végéhez közeledik a 150 férőhelyes sportcsarnok építése. S mert tetemes bért fizettünk az óvoda épületére, azt ideiglenesen átköltöztettük az előzőleg kijavított és felújított volt szeszgyár jobb felőli szárnyába. Pályázatot nyertünk egy új óvoda épületének megépítésére a katolnai iskola telkén. Hasonló a helyzet a hatolykai iskola és óvoda épületével, amelyre bért fizetünk az egyháznak. Erre is pályázatot nyertünk, lessük a pénzügyi lehetőségeket. Közel egy kilométeres aszfaltszőnyeget sikerült öntetni Hatolyka Katolna felőli bejáratától egészen a gyógyfürdőig, és itt is átadtunk egy ravatalozót.
– Szóljon, kérem, Kézdimartonfalva és Márkosfalva tavalyi jussairól.
– Martonfalván minden lehetőt megmozgattam, hogy az iskola annyi idő óta vajúdó főjavítását világbanki pályázatból megkezdhessük. A munkálatok haladnak, téli fronton is dolgozik a kivitelező, s az új tanévet biztosan a kész épületben kezdhetik a gyermekek. Javítást igényel a márkosfalvi iskola eléggé megviselt épülete is. Évenként végeztünk itt kisebb javításokat, de főjavítására a pénzt az oktatási minisztériumtól várjuk. Pillanatnyilag erre csak ígéretet kaptunk. Sajnos, esik a tanulólétszám az egész község területén, s a fejkvóta alapján kiszámított pénzalap nem lesz elegendő a tanügyiek fizetésére. Az idei költségvetésből 175 000 lej fizetésalap hiányzik. A tanácsban minden készség adott a község minden iskolájának megőrzésére, keressük a megoldást arra, hogy megkaphassák fizetésüket azok, akik gyermekeinkből embert faragnak. Itt is sikerült egy 1250 méteres új aszfaltburkolatot ráönteni a létező régire.
Azt már csak ráadásként mondjuk el, hogy a Mezőföld falvai élő testvértelepülési és családi kapcsolatokat ápolnak a Franciaországi Buenlas és a Magyarországi Bükkösddel (Szentkatolna), Tardonával (Hatolyka) és Rábcakapival (Márkosfalva).
