Nagyajta sosem állt jól anyagilag, eredményeiket az összefogásnak köszönhetik – vallja a község polgármestere, Bihari Edömér. Így valósulhatott meg tavaly a Nagyajta írásos említésének nyolcszázadik évfordulója alkalmával szervezett ünnepség, melynek köszönhetően egy hétig összmagyarság tekintete néhány napig Erdővidékre irányult.
Idén nem szerveznek semmilyen nagyméretű rendezvényt, de kisebb bűvészmutatvánnyal lesz egyenértékű, ha a nehéz gazdasági helyzet ellenére végigviszik az elképzelteket.
– Nagyajta anyagilag sosem volt elkényeztetve, a kisebb eredmények mégsem hiányoztak. Tavaly mit sikerült elérniük?
– Legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy Középajtán elindítottuk az ivóvízhálózatot: ma már tizennégy közkútról lehet jó minőségű vizet vinni. Sikerült befognunk a várhegyi forrást is, így jelentősen megnőtt a hozam, s már felvetődött, a nagyajtaiakat ne kössük-e erre a hálózatra. Megérné némi pénzt áldozni erre, mert az idei esztendő megmutatta, a fúrt kutak mennyire sebezhetőek. Augusztus elejétől több hónapon keresztül semmi csapadék nem hullt, ezért az alacsony vízállás miatt a pumpák előbb csak egy-egy napig nem működtek, aztán arra is volt példa, hogy három-négy napig ne legyen víz. Mindeközben Középajtán még a vízhozam csökkenését sem lehetett észrevenni! Másik jelentős sikernek tartom, hogy megvásároltuk az orvosi rendelő épületét. Nem kevés pénzünkbe került, de megegyeztünk a tulajdonosokkal, hogy három részletben fizetjük ki. Az elsőt még tavaly év végén átutaltuk, a másodikat is kispóroltuk, azaz határidőre gond nélkül ki tudjuk fizetni. Sokba kerül viszont a felújítás.
– Nagyajta írásos említésének 800. évfordulóját nem említi a sikerek közt?
– Dehogynem. Az összetartásért, a közös munkáért köszönetet kell mondanom mindazoknak, akik segítették ezt a kivételes eseményt. Mellettünk álltak az egyházak, a nőszövetségek, a helyi kultúráért oly sokat tevő pedagógusok, táncosaink, citerásaink és furulyásaink. Hétszáz embert vendégeltünk meg! Emléket állítottunk Bihari József kétszeres Kossuth-díjas érdemes színművészünknek, a temető bejáratánál felavattuk a Péterffy Dénes által készített, sepsiszéki motívumokkal díszített székely kaput, fejet hajtottunk Kriza János előtt, Szentpáli Ida és Dezső Miklós festményeiből kiállítás nyílt, a régi fényképekből válogatott tárlatnak köszönhetően pedig fogalmat alkothattunk, milyen is lehetett a néhai Nagyajta. Valódi leltárt készítettünk, a végén pedig megállapíthattuk, igenis, van mivel büszkélkednünk
– Vissza-visszatérő kérdés: történt-e előrelépés az apácai híd építésével kapcsolatosan?
– Jogilag nem mi felelünk érte, hanem a megyei tanács, ezért csak részinformációk állnak a rendelkezésemre. Tudom, hogy elkészült a kivitelezési terv, versenytárgyalást is tartottak, végül mégis ejteni kellett az egészet, mert a kivitelezést elnyerő cég nem tudott az átfogó munkálathoz megfelelő garanciát felmutatni. Most szétválasztották a feladatokat, a híd elkészítését külön írják ki. Remélem, mihamarabb történik valami ez ügyben.
– A kultúrház-felújítással is rég vajúdnak...
– Nekikezdtünk, s amennyire erőnkből telhet, idén is folytatjuk. Tavaly a saját pénzünkből és a megyei tanács segítségével kicseréltük a régi villanyhálózatot, majd kifestettük, idén pedig azt reméljük, hogy a tetőszerkezetet újíthatjuk meg. Ez kiemelten fontos lenne, mert az épülethez fél évszázadánál régebb hozzátoldott színpad felett nagyon meggyengült a fából készült szerkezet, már-már balesetveszélyes, emiatt csak olyan rendezvényt tarthatunk, amelyhez nem kell színpad. Ha már a tetőtérhez hozzányúlunk, úgy alakítjuk ki, hogy néhány vendégszobát vagy irodát is berendezhessünk. Egyedül azt a részt nem építjük be, amely alatt a dísztermi freskó található. Annak a felújítása lesz a legdrágább, de mivel felkerültünk a felújítandó műemlékek listájára, az sem lehetetlen.
– A kudarcok közé mit sorol?
– A tavalyi költségvetésünk a kezdetekkor mindössze 1,7 millió lej volt. Ebből az iskolai alkalmazottak fizetése és a polgármesteri hivatal fenntartása 1,3 millió lejt vitt el – a maradékból kellett megoldani a közvilágítást, fedezni a baróti kórházzal és a Diakónia Keresztyén Alapítvánnyal szembeni vállalásainkat, és megoldani a betegek ápolóinak fizetését. Érthető tehát, hogy mennyire érzékenyen érintett, amikor kiderült, hatról kilencre nő azok száma, akiket megillet ápoló foglalkoztatása, és a kormány csak részben állja azok fizetését. Előbb csak egy hónap késésünk volt, nyáron még nagyobb, év végére pedig alig tudtuk elérni, hogy napirenden legyünk. Én az ápolóktól és a betegektől kérek elnézést, hogy nem tudtunk minden kötelességünknek eleget tenni.
– Idénre mit terveznek?
– Idén is csak a legszükségesebbekre futja, de bízom abban, hogy folytathatjuk már említett beruházásainkat, több pénzt adhatunk a sportolóknak, s befejezhetjük a református templom előtti részt, az ún. teniszpályánál kialakított parkot és játszóteret. Tavaly a Környezetvédelmi Alapnál nyert a pályázatunk, 357 000 lejt kaptunk – ennek tíz százalékát mi biztosítottuk –, és részben meg is valósítottuk a napenergiát használó világítótestekkel felszerelt, facsemetékkel, virágágyásokkal és díszcserjékkel beültetett parkot. Tavasszal a környék rendezését kell megoldanunk. Örülök ennek, mert a lakók máris megszerették, gyermekek és a kismamák kedvelt sétálóhelyévé vált.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.