Az RMDSZ felkérésére elkészített tanulmányát mutatta be, melyben konkrét adatokkal igazolta, hogy a jelenlegi romániai regionális felosztás nem ésszerű, és nem szolgálja az egyenletes fejlődést. Ugyanakkor ismertette az általa és kollégái által kidolgozott új modellt, amely a várható társadalmi vita alapjául is szolgálhat, hisz mint mondotta, regionális átszervezés mindenképpen lesz, ám nem mindegy, a romániai magyarság mennyire készül fel erre, gyakorlati érvekkel, pontos adatokkal és főleg alapos odafigyeléssel kivédhető lehet, hogy számunkra kedvezőtlen megoldás szülessék.

A jelenlegi nyolc nagy fejlesztési régiós felosztást 1996-ban fogadta el a kormány, az 1997-ben megjelent, az ország regionális fejlesztési politikáját tartalmazó Zöld könyv számos adatot, statisztikát ismertet, de rejtve marad, milyen szempontok szerint határolták el a régiókat, és hogyan döntöttek központjaikról. A térképekből kiderült, vannak egyenlő és egyenlőbb régiók, s mára az is nyilvánvalóvá vált, nem a gazdasági, fejlettségi adatok, még csak nem is az EU-s elvárások, de sokkal inkább a politikai érdekek hatá­rozták meg a strukturális alapok elosztását. Már a kezdetekben körvonalazták azokat a ,,még egyenlőbb" régiókat, amelyek a strukturális alapok 70 százalékát kapták meg, a kevésbé egyenlő erdélyi régiók, illetve a délnyugati régió Mehedinţi, Gorj, Olt, Dolj és Vâlcea megyével 26 százalékon osztozkodhatott, 4 százalék maradt Bukarestnek. ,,1998―99-ben elfogadják a regionális fejlesztési tervet, és megteszik azt, amit a kommunista rendszer sem mert: törvénybe iktatják, hogy Erdély kevesebb fejlesztési pénzt kap, mint a Kárpá­tokon kívüli térségek" ― mondta Csutak István. Az unió pénzalapjainak a térségek közötti egyenetlenségek kiegyensúlyozá­sát kellett volna szolgálniuk, a végeredmény azonban azt mutatja, hiába irányítottak arányaiban több pénzt például Moldvába, az itteni térségek nem érték el a várt fejlődést, sőt, kevesebbet produkáltak, mint egy-egy anyagilag elhanyagolt régió.

A tanulmányban számtalan táblázat mutat rá a finanszírozási visszásságokra, amelyek egyértelműen igazolják, nem az uniós elvek tiszteletben tartásával történt a pénzelosztás. Az összegzésből az is kiderül, hogy régiókon belül a legtöbb forrást éppen a legfejlettebb, legnépesebb megyék szerezték meg, a vesztesek többnyire az elmaradottabb megyék, melyek felzárkóztatása lett volna a cél.

A jelenlegi rendszer tehát nem jó, és egyre többen kérik megváltoztatását. Romániának mindenképpen mozdulnia kell, mert két régió is van, melynek népessége meghaladja a Brüsszel által megszabott hárommillió fős határt. 2006 nyarán már felszólították Bukarestet, változtasson ezeken a régiókon, ám egyelőre nem mutatkozik hajlandóság ― mondta Csutak István. Eloszlatott néhány téveszmét is. Több román politikus hangsúlyozza, Románia a csatlakozási szerződésben vállalta, hogy nem módosítja a régiókat. Ez nem igaz, a szerződésben az áll: ,,szándékában áll megőrizni a jelenlegi felosztást", ez azonban nem zárja ki a módosítást. Az sem igaz, hogy 2012-ig nem lehet változtatni, pénzek elveszítéséhez vezetne ― hangsúlyozta Csutak. A különböző alapokat lakosságszám szerint határozták meg, nem térségi alapon, így nem befolyásolná a pénzek lehívását. Elmondta, háromévente nyílik lehetőség a regionális felosztás újratárgyalására, a következő kérést 2009. július 1-jéig lehet benyújtani, az átszervezés 2011. január 1-jétől lépne életbe. A módosítás útja nem bonyolult, belpolitikai döntésnek kell születnie, Brüsszel csak konzultál az ügyben és jóváhagy, csak az összes tagország vétója tenné lehetetlenné, ez pedig nem valószínű. Igyekezni kell tehát, ezért kezdeményezte a közvitát az RMDSZ, minden párthoz, a tagországok nagykövetségeihez is eljuttatták tervezetüket és a jelenlegi helyzetet bemutató anyagot. A Csutak és csapata által kidolgozott új felosztással kapcsolatosan azonban eddig többnyire csak a három magyar megye együvé tartozása miatti kifogásokat lehetett hallani.