Egyre magasabb nyugdíjkorhatár mellett is egyre több nyugdíjast kell eltartaniuk Európa dolgozóinak, és a jövőben csak rosszabb lesz a helyzet. A következő évtized igazolhatja a korábbi borús előrejelzéseket.
A hatvanöt év felettiek száma 22, a nyolcvan évnél idősebbek létszáma pedig 50 százalékkal nő a következő évtizedekben az Európai Unióban – olvasható az előrejelzésekben. A korfa torzulását jól mutatja az is, hogy 2050-re a fiatalkorúak száma 20 százalékkal csökken, míg a hatvan évnél idősebbek alkotják majd az összlakosság egyharmadát. A torzulások oka ismert: a háború utáni baby boom korszak szülöttei már kevesebb gyereket vállaltak, mint az előző nemzedékek. A hatvanas és nyolcvanas évek között született utódaik pedig ennél is kevesebbet, miközben a nyugati országokban – évtizedekkel később pedig keleten is – kialakult a jóléti állam és a fogyasztói életforma. A kényelemhez szokott nemzedékeknek azonban idős korukra szembe kell nézniük azzal, hogy elfogy mögülük a biztos öregkort adó utánpótlás. Ma mintegy 1,4 születés jut egy nőre, miközben az önfenntartáshoz 2,1-re lenne szükség. Ezt Európában csak a franciák közelítik meg 2-es átlagukkal.
A demográfiai folyamatok a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságát veszélyeztetik. Az EB arra figyelmeztet: ha a jelenlegi folyamatok nem változnak, az európaiak 73 százaléka számíthat arra, hogy kevesebb nyugdíjat kap, és később mehet nyugdíjba. Európában 2060-ra megkétszereződik a nyugdíjasok száma, és minden 65 éves vagy annál idősebb lakosra már csak két munkaképes korú (15–64 éves) polgár jut majd. Ma ez az arány még egy a négyhez.
A bizottság felvetette: középtávon hetven évig kellene kitolni a nyugdíjkorhatárt az Európai Unióban ahhoz, hogy a rendszer a jövőben is fenntartható legyen. Ezt persze nem szívesen hangoztatják az egyes kormányok, de eltérő utakon szinte minden országban a nyugdíjkorhatár fokozatos emelése van napirenden.
A nyugdíjprobléma megoldására az időskori és a külföldi munkavállalás ösztönzését is javasolják a tagállamoknak, az elhúzódó gazdasági válság ugyanis tovább rontja az aktívak és inaktívak arányát. Az európaiak valós nyugdíjba vonulási kora a különböző kedvezmények és más lehetőségek miatt egyébként is valamivel alacsonyabb, mint amit a hivatalos adatok mutatnak. Az EU-ban 60 év a valós átlag, miközben a világ legfejlettebb országait tömörítő OECD egészének átlaga a férfiaknál 63,5, a nőknél 62,3 év. Az Európán kívüli fejlett országok tehát ezen a téren is versenyelőnyben vannak. (a Hetivalasz.hu nyomán)
