Kék ingben zöld füvet kaszált, nagy hozzáértéssel fente a pengét, aztán hányta a fehér havat – nagyon értett ehhez is, de az országot feketében hagyta. Sajnos, a nép nem tudta rákényszeríteni, hogy abból a hóhányói fizetésből éljen meg – pedig az ország is abból tengődik, amilyen nagy rendeket vágott kormányfői mandátuma alatt. Okulnia kellene ebből: ha miniszternek nem vált be, legalább kétkezi munkásnak beállhatna, hogy mi is megnyugodjunk.
BITAI VINCE, Bita. A hét eleji nagy viharban az egész utcánkat befújta hóval a Nemere. Ahogy elcsendesedett, február 8-án kijött a hóeke, a főutcát felszabadította, a mi kis mellékutcánknak azonban csak az elejére tért be. De hogyan! Az összegyűjtött havat mind a kapunk elé hordta, most nem tudunk kiállni a kocsival, és az üzletünkbe sem tudnak bejönni a vevők (felvételünk). Szóltam a falu képviselőjének, igazat adott nekem, az alpolgármesterrel is beszéltem, ő kiküldött egy szociális segélyből élő személyt este hatkor... de hát egyedül, két kézzel nem tudta elhányni, amit a gép odanyomott. Felháborító, már csak azért is, mert pár méterrel odébb is feltorlaszolhatták volna, ahol senkit sem zavarna a hórakás.
ZSUFFA LEVENTE, Kovászna. Sokat foglalkoznak mostanában a népszámlálás eredményeivel, ami normális. A szomorú csak az, hogy fogyunk, és keressük ennek az okát. Szerintem a magyarság fogyása az RMDSZ-nek is nagymértékben "köszönhető", tudniillik ez a diszkriminatív politikája, amelyet főképp Kovászna megyében gyakorol, sok embert a szülőföld elhagyására kényszerít. Ebben a megyében minden magyar csak a választások előtt és alatt számít, két választás között pedig csak RMDSZ-tagokat ismernek, akikből hovatovább kevesebb van.
VASS IMRE, Szentkatolna. Polgármesterünk nemrég szerepelt a helyi televízióban, a képernyőről azonban hamar eltűnt az a telefonszám, amelyen hívni lehetett volna, ezért néhány, általam észlelt gondra itt hívnám fel a figyelmet. Igaza van abban, hogy a község területén nincsenek nagyobb befektetők, nincs pénz – de nem hiszem, hogy ezen múlik a rend és a tisztaság. Bizonyos téren nemtörődömség uralkodik, ez a baj. Haragszunk azokra a fiatalokra, akik évente egyszer bált rendeznek, mert nézeteltérések vannak. De más szórakozási lehetőségük nincs, az iskolán kívül nem foglalkozik velük senki. Marad a kocsmai diszkó, hazafelé pedig a rongálás... És akkor csodálkozunk, hogy milyen az utca, a park, a játszótér. Én nem szeretnék rámutatni, hogy kik és miért teszik tönkre a már többször beültetett közterületeket, de a hatóságoknak látniuk kell. Némely falurészeken csoportosan járnak a juhászkutyák és a kóbor ebek, valamit tenni kell kellene, hogy a nők és gyermekek is félelem nélkül hazamehessenek. Az utcai világítás hiányos a faluvégeken. A kézdivásárhelyi szennyvízcsatorna, mely a falu szélén folyik a Feketeügybe, rendszeres lerakóhelye mindenféle mocsoknak: hol belé, hol mellé ürítik még a pöcegödrüket is az emberek, hogy napokig bűzlik. Tusa Levente a legemberközelibb polgármester, akit ismerek, de megoldatlan feladatok is vannak még. Sajnos.