Annyi különbséggel, hogy a neve nem James Bond, hanem Teodor Meleşcanu, s nem egy angol kémregényben (vagy filmben) vagyunk, hanem "itthon", a Balkánon...
Amikor kiderült, hogy a Külügyi Hírszerző Szolgálat élére Băsescu államfő, híven eddigi gyakorlatához – a Román Hírszerző Szolgálat élén egy volt szociáldemokrata politikus áll, a kémelhárítás főnöke, a nemrég kormányfővé előlépő Ungureanu szintén liberális volt – egy közismert, tekintélyes liberális politikust szándékszik kinevezni, általános volt a döbbenet. Főként, miután a 71 esztendős politikus (aki különféle kormányokban volt már védelmi, külügy- és igazságügyi miniszter is!) közölte, hogy elvállalja a posztot, és liberális párttagságáról lemond. Meleşcanu azzal érvelt, pozitívumként értékeli, hogy az államfő egy ellenzéki politikust nevez ki kulcspozícióba.
Normális államban ez tényleg dicséretes lenne, csakhogy Abszurdisztánban vagyunk, ahol minden mögött valami más rejtőzik. Annyi közismert, hogy Băsescu és Meleşcanu nem volt a legjobb kapcsolatban. Băsescu 2002-ben éles, alpári támadást intézett ellene, "hiába az elegáns öltöny, a fehér ing, a divatos nyakkendő, a joviális mosoly, a letagadhatatlan sárm – mondta –, azért Meleşcanu egész életében szarevő volt". Egy másik nyilatkozatában az akkor igazságügyi miniszterként dolgozó Meleşcanu "hosszú füleiről" beszélt, ami közvetlen célzás állítólagos ügynöki múltjára.
Erre már a joviális miniszter is felhorkant, s megjegyezte: az ember nemcsak a neve, a szavai is, s ha titkos szekusokat keres Băsescu, ajánlja, nézzen a tükörbe. Tény, hogy az antwerpeni tengerészügynökség vezetőjeként Băsescu kapcsolatban állhatott a Securitatéval, de erre nincsenek bizonyítékok, mert dossziéja 1990 januárjában eltűnt.
Az ő birtokában viszont lehetnek adatok Meleşcanuról – aki a nemzetközi jog Génuában doktorált eminenseként a hetvenes évek közepétől Románia ENSZ-nagykövetségén dolgozott felelős beosztásban, ami szintén elképzelhetetlen volt a belüggyel tartott kapcsolatok nélkül. S minden valószínűség szerint a gátlástalan államfő ezzel tudta zsarolni Meleşcanut. Más magyarázat nincs, azt nem hisszük, hogy Meleşcanunak megéri ez a rövid ideig tartó "főnökösdi", ráadásul egy olyan ember kinevezettjeként, akit a választás megnyerése után volt pártja és szövetsége fel akar függeszteni.
A múlt fantomjai tehát közöttünk járnak, ezek nélkül érthetetlenek az államfő politikai sakkhúzásai. Most sakkot adott örökös ellenfelének, Crin Antonescunak, de mindez nem változtat azon, hogy a kormánypártból való kilépések száma miatt a szenátusban Meleşcanu távozása ellenére is megváltozhatnak az erőviszonyok az ellenzék javára.
