Nagy kérdés manapság Felvidéken, hogy vajon mi a jó döntés. Mindkét oldalnak megvan a maga szépsége. Már csak kicsivel több, mint egy hét van még hátra a szlovákiai választásokig. Ember legyen a talpán, aki megpróbálja megjósolni az eredményeket.
Sok minden történt az elmúlt hónapban, hónapokban a szlovákiai parlamenti választásokra készülve, felvidéki magyarként két választása lehet az embernek. Az egyik megoldás az MKP, mely valójában csak és kizárólag a magyar kisebbség érdekeire összpontosít, vagy lehet a Most–Híd, amely ugyanezt szorgalmazza, de együttműködést hirdetve a szlovák többséggel. Ezen a ponton válnak ketté az emberek, ugyanis vannak, akik nem hajlandóak együttműködni a szlovákokkal, elvégre ők sem működnek együtt velük, és vannak, akik még hisznek a csodákban, és mindenáron csillapítani igyekeznek az ellentéteket, több-kevesebb sikerrel.
Mi azonban a valódi különbség a két párt között? Míg az MKP a nemzetiséget hangsúlyozva nem retten vissza semmitől és senkitől, addig a Híd éppen a konfliktusok elkerülése érdekében kampányol. Megalkuvás volna ez? A választók tiszte ezt eldönteni. A Híd táborában, igaz, elenyésző számban, de vannak szlovák szimpatizánsok is, az MKP-nál számuk gyakorlatilag egyenlő a nullával.
Sokatmondó a két párt választási programja, azok címe is: az MKP tíz főbb pont mentén határozta meg az irányt a "Megoldás kell" címszó alatt, a Most–Híd "Csak felelősen" címen adta ki programját négy politikai prioritás alapján. Szembeötlő, sok szempontból ugyanazt akarják, kínálják, a cél közös, csak az út odáig nem. Ugyanis mindkettő máshogyan képzeli el a módjait és eszközeit céljainak eléréséhez. Egy fontos különbség nagyon szembeötlő: a megelégedettség kérdése. Eléggé odafigyelnek-e a felvidéki magyarokra, és eléggé kiterjedtek jogaik? Sokat elárul a két párt ehhez kapcsolódó plakátja. Az MKP azon az állásponton van, hogy elnyomják a magyar kisebbséget, és nem adják meg neki, ami jár (kétnyelvű feliratok, nyelvhasználat, oktatás stb). Ezért legfontosabb céljuk érvényesíteni és kiterjeszteni a jogokat. A Híd egyszerű kijelentéssel lezártnak tekinti az ügyet: Itt magyarul is beszélünk. A képen egy matrica látható, ezzel oldaná meg a kérdést az együttműködő párt. A probléma az, hogy Szlovákia déli részén nem a magánszférában való anyanyelvhasználati kérdés volt a központi probléma, hanem a hivatali életbeli. Milyen megoldás lehet ezeken a területeken? Itt sokszor úgy tűnik, hogy kézlegyintéssel elintézik a dolgot: "Úgyis mindenki beszél szlovákul." Valóban ez lenne a járható út?
A döntés a szlovákiai magyarok kezében, de tény, egyik párt sem fekete vagy fehér. Az MKP-nak igaza van, hogy kell az egészséges (kisebbségi) nacionalizmus, amit ők képviselnek. Ellenben igaza van a Hídnak, hogy a magyar kérdést nem lehet mindig gyűlölködés és konfliktusok mentén kezelni, azonban felvetődik az is, hogy az együttműködés mint olyan korántsem egyszerű kérdés. Sajnos, ez sem csupán annyiról szól, hogy azt mondjuk: mától együttműködünk, és akkor holnaptól már béke is lesz. Sok küzdelemmel és harccal van kikövezve ez az út is.
(Káldy Xénia – Kitekinto.hu)
