A fotográfiákat a magyar szakos tanárnő készítette, s a címbe kiemelt fotográfia szó is archaizáló hangulatú, de a múlt felé fordítja a szemlélve olvasó tekintetét a márványmintás műanyag lapok barnája is. A fotográfiák zöme ugyanis régi házak épületdíszei — a panelházakat rendszerint az erkélyekre kiteregetett alsóneműk ékesítik —, történelmi személyiségek és a Kharón ladikján már a túlsó partra tűnt kortársaink plaketteken és portrészobrokon megörökített arcmása, s a képi közlés, az értelmezés eszközeiként jelennek meg az épületdíszeknek szállást, meleg fészket biztosító házak, kis terek. És ami igen lényeges: a bemutatott képzőművészeti és iparművészeti alkotások tartópillére és oszlopai a hozzájuk társított versek, néhány esetben a lírai rövidpróza, amely a vakolaton vagy a kövön-fémen túli dimenziókba, a lélek mezői felé és e fölé emeli, ennek mélységeihez vonzza az élményt.

A szerzők, jó érzékkel, albumukból kifelejtik az arctalan szobrokat, szoborcsoportokat és emlékműveket, a térplasztikai igénnyel készült köztéri monstrumokat. Ez nemcsak jó ízlésre és arányérzékre vall, hanem némi humorral éppen mellőzésükkel azt is tudtunkra hozzák, hogy ezek a tömegükkel is hivalkodó, erőszakosan tetszeni akaró ,,művek" mennyire jelentéktelenek, figyelemre sem méltóak. Vagy pedig a szó konkrét értelmében nincs is arcuk.

Ez az albumon kívüli kontraszt is kiemeli az épületdíszek, az emberi léptékű portré- és köztéri szobrok közénkvalóságát.

,,Arcok... Arcok, melyek mellett gyakran elmegy a hétköznapok járó-kelő embere, s amelyeket talán még sohasem vett észre — írják a szerzők. — Nevesek vagy névtelenek, feltűnőek vagy észrevétlenek. Emberek, akik valamikor éltek, alkottak, cselekedtek, gondolkodtak, éreztek, vágytak, végül pedig elnémultak, s most itt, Sepsiszentgyörgyön élnek tovább gipszbe, kőbe, fémbe, fába merevedve mint plakettek, szobrok, épületdíszek.

A város utcáin, közintézményeiben járva-kelve, amikor körülfognak a zajok vagy a csend, ha nézzük az arcukat, s nem csupán nézzük, de kinyitjuk számunkra lelküket, abban a pillanatban elkezdenek néma beszédükkel vallani."

És ezeket a vallomásokat hangosítják ki a vers- és prózaidézetek.

Illesse dicséret a szerzőpárost, Bede Erikát és Csata Zoltánt városunk intimitásba rejtőzködő szépségeinek felmutatásáért, illesse köszönet a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatalt a könyv kiadásának támogatásáért, valamint az album kivitelőzéjét, a Cova-print nyomdát.