A síszezon első heteiben – a téli vakáció kezdetekor – még kizárólag a víztározóból kilőtt műhóval indult az idény a kicsi pályán, és azt még a terep kialakításán évtizedekkel ezelőtt dolgozó veteránok sem igen hiszik – pedig kipróbál­hatták az elmúlt hétvégén –, hogy március második felében még mindig kitűnő körülmények között lehessen siklani mindkét lejtőn. Igaz, január kö­zepétől rég nem látott természetes hómennyiségnek örülhettek a sízők és desz­kások, de a mindennapos, alapos pályakarbantartás nélkül egy zsúfolt hétvége is élvezhetetlenné rontotta volna az élményt – két hónapja viszont nyugodtan indulhatott mindenki sportolni.
Jöttek is, nemcsak Sepsiszentgyörgy­ről, hanem Csíkszeredából, sőt, az ország legnagyobb és legkorszerűbb síközpontjával büszkélkedő Brassóból is, utóbbiak bevallottan a zsebbarát árak miatt. A hat ereszkedésre feljogosító tíz- lejes bérletekből a városháza hétfői összesítése szerint közel 15 ezer fogyott el – volt olyan hétvége, hogy 1700-at is eladtak. Az összbevétel tehát majdnem 150 ezer lej – a működtetési költségek nagyobbak, 176 ezer lejre rúgnak. Már­ciusban ugyanis lankadt az érdeklődés – vagy csak a családi pénztárak ürültek ki –, már a hétvégeken sem kellett sorba állni, de aki tehette, egy héten legalább kétszer kifutott mozogni. Megvolt annak is a varázsa, hogy hétköznap, munka után, fáradtan, kicsit magát is győzögetve vágott neki az ember, a sötét erdei úton még jobban lelombozódva közeledett – aztán kigyúltak a lámpák, szólt a zene (ha nem is tetszett a hangerő), a parkoló tele volt, a pálya remek minőségű (ámbár a biztonságán még kellene javítani, van néhány oszlop, aminek – védőszivacs híján – életveszélyes nekimenni), a völgyben pedig távoli falvak fényei pislákoltak. Elraktározott élmények jövő télig...