...mert azok a gyermekek, akik a tegnapi bemutatón végigizgulták a hercegkisasszony megmentésének történetét, bekiabáltak a gonosszá vált tündérnek, hogy ezt vagy azt ne tegye, biztatták az egymással versengő hercegeket, és a végén együtt mondták a szereplőkkel a varázsigét a vaddisznóvá varázsolt tündér visszaváltoztatásáért, úgy érezhették, valóban találkoztak Csipkerózsikával, az általa megszelídített állatokkal, a királyi párral, a kétarcú tündérekkel, az elegáns udvarhölgyekkel, úrfikkal, a bolonddal és a kótyagos kamarással, valamint Sapientiával, aki boszorkányos külseje ellenére képes elhitetni eredendő tündériességét.
Az előadás fő jellemzője éppen ez a hihetőség, a társulat minden tagja könnyedén azonosul a rá ruházott jellemmel, minden mozdulat hiteles, a helyzetnek megfelelő­en hol légies, hol földhözragadt, Bagoly Zsuzsanna díszletei és jelmezei pedig egy percig sem engedik a nézőt elkalandozni a helyszínről, magával ragad a királyi udvar eleganciája, az erdő félelmetessége. Bartha Loránd szövegadaptációja, Apostolache Zénó zenéje, a dalbetétek, a kamarás félreérthető elszólásai éppolyan építőelemei az előadásnak, mint a tánc, a játék, amelyben a rendező-koreográfus Ivácson László egyetlen lehetőséget sem hagy ki, hogy valóságossá tegye a látványt, a történetet, és bevonja a nézőt a játékba, olykor a döntésekbe, ki vesszen és ki győzzön.
Így a gyermekek azzal távozhatnak, rajtuk is múlt Csipkerózsika megmentése és boldogsága a herceg menyasszonyaként.