Az idei korai tavasz, a virágvasárnap alig hozott virágot a konfirmáció ünnepére. Sepsiszéken mégis díszbe öltözött a szentgyörgyi református vártemplom, a szemerjai, a belvárosi, a lutheránus-evangélikus templom, hitvallástételre hívták a fiatalokat a harangok Illyefalván és Gidófalván is.
Ünneplőbe, székely népviseletbe öltözött ifjak állták körül a megterített úrasztalát Szemerján, t. Incze Zsolt hirdette az ünnepi igét (Máté 21:1-9 és Zsolt. 20:5), bizonyítva, hogy az ige mindig hordoz új üzenetet. Az ötvenkét ifjú, leendő egyháztag bevonulását taglalta a jeruzsálemi bevonulás analógiája kapcsán. Vajon milyen családi, lelki töltettel vonulnak-indulnak, mert őket is egy felfordult, istentelen világ várja, az élettel való kegyetlen birkózás, amire lélekben is fel kell készülni. Viszik-e magukkal a nagy útra a szülői ház meleg-imádságos batyuját? Mit éreznek lelkükben, mernek-e tervezni, álmodozni, értékek alkotására vágyni, mert az életbe felvértezve kell indulni?! – szólt az útravaló ifjúnak-szülőnek egyaránt.
A konfirmandusok hirdetőtáblát állítottak a templom előtti térre, és a szokástól eltérően levélben fejezték ki hálájukat a felkészítő és "útlevelet" adó lelkészük iránt. Vasárnap a szemerjai gyülekezet nagykorú tagjává fogadta a fiatalokat, akik első alkalommal részesülhettek az úrvacsora szentségében. A kikérdezés alkalmával adott felelet személyes vallomás volt a népes gyülekezet előtt arról, hogy nemcsak ismerik az egyház tanítását, hanem azt magukévá is tudták tenni.
