Ronald Johnson, aki a kelták egyik legfontosabb ékszerére, a torquesre bukkant 2009-ben, azt hitte, hogy egy régi automobilból származó rugóra lelt. Letisztította a rejtélyes fémtárgyat, majd elrakta, s évekre megfeledkezett róla, mígnem a kincskeresők lapjában meg nem látta egy tekert aranyékszer fényképét. Ezután vitte el a leletet az Armagh grófságbeli Múzeumba. A 119 centiméteres csavart ékszer Kr. e. 1300 és Kr. e. 1100 között készülhetett, 87 százalék aranyból és 13 százalék ezüstből áll. Értékét a British Múzeum szakemberei állapítják meg.
Mint Greer Ramsey, az Armagh grófságbeli Múzeum szakembere rámutatott, az ékszer neve a latin torqueo (tekerni) szóból származik, utalva az ékszer eredetileg jellemző, tekert formájára. Eddig tíz torques került elő Írországban, harmincnyolc pedig Nagy-Britanniában. A vezetők, harcosok és előkelő nők ékszere volt, néha karkötőként, néha nyakperecként viselték. A most előkerült ékszer tekintélyes méreteiből kiindulva azonban valószínűsíthető, hogy derékon viselhették. Azt nem lehet tudni, hogyan került a tőzegmocsárba -- előfordulhat, hogy tulajdonosa halála után temették el, de az is, hogy az isteneknek ajánlották fel.