A letűnt rendszer idején néhai Nagy Sára rendszeresen gondozta a sírokat, amelyeket egy-egy örökzöld cserje jelöl. A helyi hagyomány úgy tartja, hogy a patak bal partján lévő kőhalom a mondabeli Hagymási leány sírja. Az Oklándi tetőn réges-régen rablók tanyáztak, s jaj volt annak, aki kezükbe került – szól a monda. Egy oklándi leány a baróti szerdai vásárba sietett. No, ezt visszavárjuk, egyezkedtek a rablók, biztos, pénz lesz nála, ha eladta portékáját. Így is lett, de bízva a sikerben úgy leütötték, hogy a lány holtan rogyott össze. Átalvetőjé­ben csalódásukra csak egy fej piros hagymát találtak! Ezért kapta ez a hely a Hagymás nevet, az Oklándi-tető a Hagymás-tető nevet. Ezt a nevet viseli a patak is és a tetőn álló Hagymás vára is. A helyet, ahol ez történt, az arra járók mindig egy kővel jelölik meg, magasítják, máskor meg zöld ágat dobnak a halomra.
– Cementlapokkal helyettesítettük a két katonasír elkorhadt fakereteit (képünk) – nyilatkozta a helyszínen Ilkei Ferenc polgármester –, s a műút szélére jelzőtáblát helyeztünk Német katonasírok felirattal. A Hagymási leány kőhalmát is megmagasítottuk és megjelöltük. Tartunk attól, nehogy a patak völgyéből köveket gyűjtő személyek elhordják, mert ott készen egy halomban sok kő áll. Ez is helytörténeti érdekesség.