Hazatelepülése előtt Ameriká­ban terápiás lovaglást oktatott, amit Kéz­di­almáson is folytatni szeretne. Csilla huszonkilenc évesen tért haza szülőföldjére, szülei Amerikában maradtak. Nagyma­mája egyedül él Kézdivásárhelyen, ez volt a fő oka hazajövetelüknek. Elmondása szerint azért esett a választásuk Kézdi­almásra, mert ott rokonaik élnek, és a ház, amelybe költöztek, nagyjából készen állt, alig kellett valamit alakítani rajta, hogy kényelmes családi otthona lehessen a Spink családnak. Dr. Bertalan János (1901–1977), a "szegények orvosa" – ahogy a mai napig is emlegetik szülőfalujában – Csilla dédnagyapja volt.
Az udvaron készült a félig nyitott, részben fedett aréna, hogy télen is lehessen lovagolni. Az istállóban egy póni, egy magyar sportló és egy magyar félvér, s az állományt idővel gyarapítani óhajtják. A három lovat Magyarországról hozta. Csilla terápiáslovaglás-alapítványt is létrehozott. "A lovas terápiát elsősorban a lovon ülés célja különbözteti meg a hagyományos lovaglásoktatástól. A cél a különböző betegségek kezelése, terápiája. Gondolok itt elsősorban valamilyen mozgásszervi vagy izombetegség kezelésére, a tanulásban értelmileg akadályozott, hiperaktív, autista, állami gondozott, hátrányos helyzetű gyermekek kezelésére, ugyanakkor pszichikai betegségek megszüntetésére, de lelki problémák orvoslására is. A terápia középpontjában mindig a fejlődés elősegítése és a kiváltó okok megszüntetése áll, amelyhez a lovat kapják társul" – mesélte Csilla a terápiás lovag­lásról.
Mint magyarázta, férje egyelőre nem beszél magyarul, de tanulja nyelvünket, két gyermekük van, a másfél éves Klára és a négyéves Kálmán. Utóbbi Kézdialmáson jár óvodába, és nagyon szereti a falusi életformát. Csilla nagyobbik gyermekével Amerikában is magyarul beszélt, de Kálmán csak azután szólalt meg anyanyelvén, miután Almásra költöztek. A Spink család három tagja húsvét vasárnapján szekéren ülve a határkerülésen is részt vett, láthatóan jól érezték magukat.