Valamikor kiscserkész koromban úgy gondoltam, hogy csapatban tevékenykedni a legegyszerűbb dolog, hiszen nem vagy magadra utalva, mindenki teszi a dolgát, és kész — emlékezett Erna.
Most meg, mire az egyetem padjait koptatom, rájöttem, hogy ez távolról sem ilyen egyszerű. Névsor szerint osztottak be ötös csoportokba, és minden csapat kapott egy témát. Az egész tervet nekünk kellett lebonyolítanunk lépésről lépésre: kísérletek, eredmények feljegyzése, értékelése, végkövetkeztetés és az eredmények ismertetése következett...
Eleinte nagyon örültünk, mert közénk került egy kitűnően tanuló kollégánk, és úgy éreztük, miénk a főnyeremény. Az Ildikóék csoportjába inkább közepes tanulók kerültek, meg egy lógós társunk.
Alpár, a reménységünk azonnal rendelkezett: — Ti végzitek a kísérleteket, én majd összesítek, és bemutatom a munkát. Mindenikünk természetesnek vette, hogy övé a vezérszerep, és ki-ki a maga módján hozzálátott a munkához. A kísérletek hosszan tartottak, sok előkészülettel. A jegyzetelés sem volt zökkenőmentes, és ráadásul a csapatvezér csak sürgetett és korholt, de nem segített semmiben. Kezdtünk rájönni, hogy nekünk jutott a munka neheze, de ő akarja begyűjteni a babérokat. Ettől kezdve viták, veszekedések nehezítették az amúgy sem könnyű munkát. A vezér nem akart lemondani vezető szerepéről, mi meg rájöttünk, hogy rosszul választottunk.
Ildikóék mindent megbeszéltek, és kiderült, hogy az amúgy könnyelmű Bélának jó meglátásai vannak, kellően türelmes, és tudja követni a munka menetét, ha elégtételben van része, és odafigyelnek rá. Így minden részfolyamat végén ő összegezett, és mondta a következő lépést. A kezdeti kételkedést a bizalom légköre váltotta fel, és nagyszerűen haladtak.
Már gondolod, mi lett a végeredmény — legyintett Erna. — Mi csak közepes eredményt értünk el, ők meg nagyon jót, és ráadásul mi azóta is haragszunk egymásra.
Tudod, így utólag mi a legbosszantóbb számomra? Hogy kényelemből, béketűrésből hagytuk, hogy Alpár teljesen átvegye a vezetést, pedig már tudtuk, rosszul alakulnak a dolgok. Bár az önbizalom hiánya is közrejátszott abban, hogy nem mi vállaltuk a vezetést, a csapatban betöltendő szerepekkel sem voltunk tisztában.
Meg akartam nyugtatni Ernát, de be kellett látnom, hogy a felnőttek sem állnak jobban ezzel, sőt, esetükben még több írható a kényelem, a megalkuvás, az érdekek számlájára.
Vajon ezt az iskolát mikorra sikerül kijárnunk?
