Kolozsvárt a Tordai út elején, a Szabók Bástyája közelében javában épül a hárommillió eurós beruházásként megvalósuló új magyar egyetemi épület.
A Sapientia EMTE Természettudományi és Művészeti Karának székhelye a legkorszerűbb felszereléssel lesz ellátva, s a közelében található Református Kollégium vagy Báthori Líceum, illetve a valamikori magyar tudományegyetem (mindhárom a szomszédos Farkas utcában áll) nyomdokaiba lépve nemzetpolitikai súlyú feladatot láthat majd el kultúránk egyik bástyájaként.
Mindezt annak kapcsán idéztem fel, hogy legutóbb pontosan a kar dékánja, dr. Tonk Márton volt az, aki számba vette, hogyan is állunk a felsőoktatással, és a tényállás, minden javulás ellenére, még mindig távol áll a kívánatostól. Miután az általános iskolai lemorzsolódás is megengedhetetlenül nagy, az évente kb. nyolcezer magyar érettségizőnek csupán fele tanul tovább. De azok is hogyan? Mindössze kétezer körüli azok száma, akik a magyar felsőoktatási hálózat valamelyik tagintézményében anyanyelvükön tanulhatnak. Történik mindez abban az Erdélyben, ahol másfél évszázada magyar tudományegyetemet alapított a magyar állam, s ahol 1945-ben az ismételten Romániához csatolt területeken sikerült megvédeni az 1940-ben másodszor meglapított magyar tudományegyetem négy karának, s a Marosvásárhelyre költöztetett orvos- és színészképzésnek létjogát – mintegy megóvva őket az újbóli impériumváltás zátonyai közti út viszontagságaitól. Ami sikerült 1872-ben és 1945-ben, azt meghiúsította 1919 és meg 1959, mely utóbbi az erőszakos egyesítés révén a kimondott megsemmisítést célozta.
1989 e tekintetben nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, csupán részleges javulást hozott, mint azt tükrözik a fenti számok is. A 2000 körül alapított Sapientiával és Partium egyetemekkel, persze, új fejezete kezdődik a nagy erdélyi menetelésnek a tudás és szakképzés fele. Az ebbe illeszkedő mai építkezést többszörösen indokoltnak kell neveznünk. A magyar felsőoktatás szakkínálata ugyanis még mindig csonka. Hiányoznak belőle olyan szakok, melyek az agronómiai (állatorvosi) és művészeti (zene, képzőművészet), erdészeti stb. képzést, egy rend új diszciplínát anyanyelven is hozzáférhetővé tesznek tanulóifjúságunk számára.
Nem vitás, csak a bővülő szakkínálat és minőségi oktatási színvonal vonzhatja vissza diákjainkat a nekik amúgy államilag is kijáró, optimális tanulási körülményeket nyújtó magyar tannyelvű intézményekbe.
