E harc kimeneteléhez fűződő kérdések még válaszra várnak. Kétségtelen előnye lehet a helyzetnek az eszmei tisztázódás, de a porhintés és demagógia szándéka is új tápot nyerhet, miként azt is feltételezik egyesek, hogy a választók mozgósítása nyer a többpártrendszer által, mások azonban a kiábrándultak és a politikától elfordulók arányának növekedésére számítanak. A helyzet valóban szokatlan, és megzavarhatja, elbátortalaníthatja a pusztán etnikai alapon szavazókat, akik eddig sem igen tudtak tájékozódni a politikai jelszavak közt, s azok valóságtartalmán nemigen törték a fejüket. A programok kiértékelése mindig nehezebb, mint az egyszerű, automatikus igazodás a jelöltek nemzetiségéhez.
Bizonyára mégsem reméljük jogtalanul és alaptalanul azt, hogy a soron lévő választások az erdélyi magyarság belső politikai opciói felől is adnak némi hiteles felvilágosítást, hogy fokozódik a szavazói tudatosság, és eligazít abban a vitában, mely oly igen megosztja a három pártot és a közvéleményt. Ahhoz, hogy kiderüljön, melyik szemlélet mekkora táborra számíthat, az erőket előbb össze kell mérni, az összekülönbözés kihagyhatatlan mozzanat.
Tanácsos lesz mindamellett a harcot a lovagiasság betartásával megvívni. Nem lehet ugyanis kétséges senki előtt, hogy e pártoknak előbb-utóbb tárgyalóasztalhoz kell ülniük, mert a közös cselekvési terv kidolgozása lesz következő feladatuk. A szerepmegosztásban rejlő lehetőségeket még ezután kell megtapasztalniuk és kiaknázniuk, remélhetőleg meglesz hozzá a kellő bölcsességük. Az elképzelések másságának nem a durvaságban kell megnyilatkoznia.
Mert egy ilyen környezetben, melyben kormányt lehet buktatni azzal, ha a kisebbségek egy alapvető oktatási jogát megkísérli bár töredékesen érvényesíteni a hatalom, az akcióegység pontos forgatókönyvek kidolgozását követeli meg. Az együttes fellépés adott kérdésekben létparancs lesz.