Sokoldalú tehetség volt, korának népszerű ifjúsági és nőmozgalmi írója, verselője, az állatvilággal, különösen a madárvilággal foglalkozó gyermekirodalom jeles alakja.
Amilyen szerteágazó és gazdag a munkássága és múzeumi hagyatéka, épp olyan kevés összefoglaló munka született személyéről, életéről, pedig hírnevet tudott szerezni magának férje, a nagy természettudós és író Herman Ottó (1835–1914) polihisztor árnyékában is. Nem tudunk arról, hogy gyermekáldásnak örvendett-e, de magáénak tudta hatalmas gyerek-olvasótáborát.
A nagyborosnyói jeles Borosnyay család kézdivásárhelyi ágában született 1856-ban, egyenes ágú leszármazottja a feldobolyi származású Borosnyay Lukács János erdélyi református püspöknek. Édesapja, Borosnyay László őrnagyként vett részt az 1848-as magyar szabadságharcban. Korán ment férjhez, de első házassága nem sikerült, s az irodalomban keresett vigasztalást. Judit néven közölte írásait kolozsvári és budapesti lapokban.
Kolozsváron ismerkedett meg Herman Ottóval, és 1885-ben a felesége lett. Férjét Brassai Sámuel, az utolsó erdélyi polihisztor hívta a Kincses városba, ahol 1871-ig dolgozott. A nagyasszony a Benedek Elek, majd a Pósa Lajos által szerkesztett Az Én Újságom című gyermeklap állandó munkatársaként közölte tárcáit, meséit, gyermekverseit. Költeményei a fővárosi szépirodalmi lapokban jelentek meg. Egyik Arany Jánoshoz szólt, aki köszönősorokra méltatta. Meséi és gyermekversei jórészt iskolai tankönyvekbe kerültek.
Ő tervezte a Peleháznak nevezett lillafüredi nyaralójukat, amelyet 1898–1903 között építtettek. Az idős tudós férj az 1900-as évek első évtizedében itt töltötte a nyarakat, tudományos munkáinak jelentős részét is itt írta. Az épület most a nevét viselő miskolci Herman Ottó Múzeum tulajdona, és Herman Ottó Emlékházzá alakították. Itt őrzik Kamilla asszony kézzel írott, fekete, keményfedeles, csatos könyvét, amelyben jó néhány verse olvasható, s amelybe nyomtatásban megjelent verseit is beragasztotta. 1916-ban hunyt el Budapesten.
