Gáti István bariton, a Bécsi Állami Operaház nyugalmazott énekese, az elhunyt pályatársa felidézte: sokan próbálták Dietrich Fischer-Dieskaut egyszerűen utánozni, de utóbb mindig kiderült, hogy ez lehetetlen. "Lenyűgöző, hogy szinte a teljes dalirodalmat lemezre énekelte. Amikor először hallottam Salzburgban, meglepő volt számomra hangjának volumene. Brahms könyvének lefordítása során emberileg is közel kerültem hozzá" – jegyezte meg. Bátori Éva magánénekes, több dalest előadója szerint a német művész sosem engedett a modern világ rossz elvárásainak, mindig megválogatta, kivel, hol és mit énekel. "El sem tudtam képzelni, hogy a zene iránti megszállottságból meg lehet tanulni háromezer dalt, hogy mellette az operaszínpadon valaki ilyen komplex pályát futhasson be" – hangoztatta.
A Bajor Állami Opera mélyen gyászolja egyik legfontosabb művészét. Fischer-Dieskaut öt évtizeden át kötötte szoros kapcsolat a müncheni dalszínházhoz. 1952-ben Richard Strauss Saloméjában Jochanán szerepében nyerte el a közönség tiszteletét és szeretetét, amit 1959-ben kamaraénekesi címmel ismertek el.
Dietrich Fischer-Dieskau 1992. december 31-én egy szilveszteri gálán vonult vissza a pódiumtól, azóta tanítással, írással és festéssel foglalkozott. Olyan neves énekesek mondhatják magukat tanítványának, mint Thomas Quasthoff vagy Christian Gerhaher. A II. világháború utáni időszak egyik legjelentősebb művészegyéniségének tartják, ami utal sokoldalú műveltségére és többirányú tevékenységére: nemcsak operaénekes, dalinterpretátor, hanem iskolateremtő szakíró és karmester is volt.