Köztudottan főleg az utóbbi években jelentkező aszály súlyos károkat okozhat annak, aki nincs rá kellőképpen felkészülve. Nem elég csak akkor keresni a megoldást, ha már tönkrement a nyári legelő, és nincs elég kiegészítő takarmány.

Aszály az, amikor hosszú időn keresztül nem esik eső. A száraz időszak néha hetekben is mérhető. Ideálisan minden héten szeretnénk esőt kapni. Két hétig élhetünk a legelőn eső nélkül, de három hét már csökkenti a fűhozamot, és egy hónap eső nélkül már komoly gondot okoz. Szárazság esetén az a legrosszabb, ha nem teszünk semmit. Ez idő alatt a marhák természetesen szinte semmit sem gyarapodnak, miközben földig lerágják a füvet.

A szárazság veszélyt jelent a borjakra is. A tél végén vagy tavasszal születettek takarmányozási igényeit két hónapos korukig az anyjuk tejtermelése elégíti ki. Ekkor kezdik el legeléssel kiegészíteni tápanyag-szükségletüket. Négy hónapos korban szükségletük ötven százalékát nyerik a fűből, a másik ötvenet az anya tejéből. A borjak táplálkozását négy hónapos koruktól határozza meg döntő módon a legelő minősége. E kor után a rendelkezésre álló tejmennyiség többszöröse kellene már ahhoz, hogy fedezze a borjú fehérjeigényét, és még több a kellő energia biztosításához. Miközben a borjú jó minőségű táplálékot igényel, a tehén gyengébb minőségű takarmánnyal is beéri. Viszont ha a tehenek nélkülöznek a nyár végi legelőkön, akkor a borjak sem kapják meg azt a minőséget, amitől gyarapodni tudnának. A hét-nyolc hónapos választás előtti 60. napon a borjak gyarapodása a legelőtől függ, illetve attól, hogy rendelkezésre áll-e kiegészítő takarmány.

Fontos, hogy ameny-nyiben a tehenek ősszel képesek a súlygyarapodásra, az a telelés költségeit csökkenti. A laktáció késői szakaszában levő tehén akkor, amikor már kevés tejet termel, nagyon hatékonyan gyarapodik. Ez megvédi az állatot a téli hidegektől, és a meglevő tartalék szintén segíti, ha takarmányhiány áll elő télen.

Lássuk, milyen lehetőségek maradnak a szarvasmarha-ágazat számára aszály esetén. Az állattartónak előre kell terveznie, és időben kell felismernie, ha nem lesz elégséges a hagyományos takarmányozási módszerek alkalmazása. Még azelőtt szükséges cselekedni, hogy lesoványodnának az anyatehenek, és könnyűek maradnának a borjak, valamint laposra rágták volna az állatok a legelőt. Amikor még nem nagy a fűhiány, a borjas tehenek számára a legjobb, legdúsabb szakaszokat kell fenntartani. A legelőszakaszokon olyan kibúvókat kell biztosítani a borjaknak, amelyeken keresztül szabadon elérhetik azokat a legelőszakaszokat, amelyeket a tehenek még nem. A borjak ily módon nyugodtan visszajárhatnak az anyjukhoz szopni. Mivel a tehenek kevesebbel is beérik, igényeiket a maradék kielégíti.

Egy másik lehetőség aszály esetére a másodlagos legelők használata. Bővíthetők a legelők a másodjára kaszált rétek, kaszálók, gabona-árvakelések, valamint olyan kukoricaföldek biztosításával, amelyekről nem várható jelentős hozam. Másik, végső megoldás a borjak leválasztása és a tehenek, valamint a borjak külön-külön takarmányozása. A borjúválasztás különösen akkor indokolt, amikor teljesen kifogyott a legelő, és legalább egy hónap takarmányozás válik szükségessé. Az, hogy a tehenek vagy a borjak menjenek istállóba vagy vissza a legelőre, attól függ, hogy milyen a mennyisége és a minősége a rendelkezésre álló legelőnek. Ha rendelkezésre áll valamennyi árvakelés jó minőségű takarmányból, de az nem elegendő a tehenek és borjak együttes takarmányozására, célszerű a tehenek szénával történő takarmányozása és csak a borjak legeltetése. Ha a kelleténél csak egy kicsit kevesebb a rendelkezésre álló fűhozam, célszerű borjúóvodát kihelyezni. A borjak életkorának megfelelő táplálóanyag-tartalmú abrak (árpa-, zab- és kukoricakeverék) igény szerinti kihelyezése indokolt.

A tartós szárazságnak hosszú időre kihatása lehet az újratermékenyülésre nézve is. Azok a tehenek, amelyek a télbe soványan mennek be, tavasszal feltehetően gyengébb kondícióban fognak elleni, és lassabban kerülnek ivarzási ciklusba a következő évben.

Végezetül: a legeltetésnél semmiképp nem szabad a füvet a gyökerekig lerágatni, a kis szárból ugyanis, ha csapadékot kap, gyorsabb a megfakadás, a regenerálódás.