Csomagszelvényt töltök ki a csíkszeredai postán. Nézem a bonyolult román szöveget, próbálok eligazodni rajta. Valóságos vizsgalap. Közben csomagot vesznek ki és adnak be a soron következők. Most épp román nyelven folyik a társalgás az ügyfél és a postai alkalmazott között. Mindketten románok, a többségi nemzethez tartoznak.
Aztán magyarul tudakolózik egy hölgy. A postai alkalmazott románul kérdez rá, valószínű, nem tud magyarul, mire a hölgy is románra fordítja. Utána felváltva románok és magyarok érkeznek az ablakhoz, de az eset mindvégig ismétlődik. Nemsokára már a havi telefonszámlát egyenlítem ki a másik postahivatalnál. Többségben magyarok állunk a sorban, de egy-két román nyelvű társ is akad. Az ablaknál mindenki anyanyelvén kezdi az ügyintézést, a román románul, a magyar magyarul, de a válasz minden esetben csak román. Aztán innen az utam a Kauflandhoz vezet, ahol a pénztárnál egy kedves hölgy, bár tudja, hogy magyar vagyok, románul mondja be a fizetendő összeget. Majd kellemes napot kíván, ugyancsak románul.
De mi itt a gond!?
A csomagszelvényt kitöltöttem, és a csomagot átadtam a postai alkalmazottnak. A telefontartozásom egyenlítettem, a Kauflandban vásároltakat pedig kifizettem. Tettem mindezt különösebb nehézség nélkül, hiszen értem és beszélem is a román nyelvet. A kiszolgáló személyzet sem udvariatlankodott velem, sőt, a legudvariasabb módon viselkedett. Akkor hát mi itt a kifogás?! – teszem fel ismét a kérdést.
Gondolatok sokasága kavarog a fejemben, érvek és ellenérvek feszülnek egymásnak. Akaratlanul is nyelvi csatának lettem az alanya. Az egyik oldalon az állam nyelve a hivatalos, a másik oldalon a magyar vívja egyenlőtlen harcát. A hivatalos az ország 237 502 négyzetkilométert kitevő területének minden négyzetméterén otthon van. A nemhivatalos, jelen esetben a magyar, csak a székelyek lakta megyékben és Erdély szórványszigeteiben van még otthon, de ott is csak egymás között. A hivatalos megjelenésével feltétel nélkül visszavonul, és átadja helyét a mindenki által ismert román nyelvnek.
Mi lenne, kockáztatom meg a kérdést, ha a hivatalos megjelenése nem járna a nemhivatalos kiszorításával? Magyarán, ha a csak románul beszélő alkalmazottak értenék is és beszélnék is a mi nyelvünket? Csupán azért, hogy mi is otthon érezhessük magunkat azon a tájon, ahol több mint ezer éve ez a nyelv járja. Ha nem, akkor lassan vendégekké silányulunk azon a földön, amelynek még pillanatnyilag gazdái vagyunk.
A nap mint nap újabb és újabb nyelvi pozíciókat elfoglaló román honfitársainkat nem hibáztatom azért, mert csak románul szólnak hozzám. Ők egy olyan oktatási rendszernek az áldozatai, amely szerint jövevényként és a román nép elnyomóiként épülünk be a generációk tudatába. Nagyjainkról legfentebb az utcanevekből szereznek tudomást, történelmünk fehér folt számukra, csak arról tanulnak, ami szétválaszt, és nem arról, ami összeköt bennünket.
Amint mondtam, nem haragszom a postai alkalmazottakra és a pénztáros hölgyre, amiért csak románul szóltak hozzám. Ők nem hibásak ezért. Haragszom viszont a mindenkori politikusokra, románokra és magyarokra egyaránt, akik ezt a helyzetet előidézték, és vajmi keveset tettek és tesznek azért, hogy végre egymás tiszteletére neveljék a felnövekvő generációkat.
Csak annyit óhajtunk, hogy román honfitársainkhoz hasonlóan mi is otthon érezhessük magunkat szülőföldünkön.
Beder Tibor
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
