Hogy ki volt ő, két író és költő, a leghivatottabbak szóltak arról tegnap délután az unitárius templomban: Czegő Zoltán és Magyari Lajos. Akárcsak földink, Bölöni Farkas Sándor, ő is, de jóval később egy újfajta szövetkezesítés eszményi terveivel vonult ki a templomból a mindennapi életbe, hogy jobbíthasson azon a cudar századelőn, amit bíráló szemekkel figyelt. Csehét­falvi székely család sarja volt, s ez a magyarázata annak, hogy immáron emlékkopjáink megátalkodott faragómestere, a néptanító Balázs Antal cserefába faragta Balázs Ferenc egykori mészkői fejfájának hasonmását, mert az eredeti már múzeumi tárgy a Magyar Földrajzi Múzeumban Érden, ott, ahol utazó földijeink emlékét is őrzik, a Jakabos Ödönét s a Kászonok fiáét, Balázs Dénesét. Jakab levelének textusával szólt Balázs Ferencről Kovács István unitárius lelkész az emlékjelavató előtti áhítaton. "Négy évtized alatt megmutatta, hogy az álmok valóra válhatnak, a próféciák beteljesülhetnek, az olyanok, melyek kegyetlenül igaz ember szájából a legnemesebb céllal hangzanak el." Milyen áldás, ha egy-egy ember halála után is tud maradandót hagyni a jövőnek, ki kevesebbet, ki nagyon sokat az emberek tömegeinek – derült ki Nt. Pap Mária köri unitárius esperes köszöntőjéből. Czegő Zoltán Balázs Ferenc em­lé­kére című versét olvasta fel, Nemes Levente színművész Balázs Fe­renc Bejárom a kerek világot című könyvéből olvasott. A kőkemény cserefa emlékjel bizonyítja, hogy a legnehezebb körülmények között is győzedelmeskedik minálunk is a balázsferenci profécia, hogy győzni tud az igaz szó, az igaz intés, a lángoló hit és biztatás: Balázs Ferenc "kikelt" a rög alól Erdély e legtávolibb pontján is – magyarázta faragott emlékkopjájának üzenetét Balázs Antal, "az emléket állító ember."
Balázs Ferenc eszméi Sepsiszent­györgyön vannak, jelképesen itt van velünk, az unitárius templom cintermének ötödik emlékjelének képében.