NépmeseA róka meg a farkas a lakodalomban

2012. június 9., szombat, Kiscimbora

Egyszer lakodalom volt a faluban. A róka megérezte a szagot, s gondolta, jó volna belopózni oda. Rábeszélte a farkast, hogy menjenek el ők is a lakodalomba.
– Menjünk – azt mondja a farkas –, de attól félek, hogy megbánjuk.
– Ne félj semmit, csak gyere velem!

  • Domokos Dorottya, Sepsiszentgyörgy
    Domokos Dorottya, Sepsiszentgyörgy

Bementek az udvarba. A vendégek mind bent ültek a szobában. Azt mondja a róka:
– Te csak húzódj meg itt, farkas koma, s szimatold ki, hogy hova menjünk.
A róka bement a tornácra. Gondolja magában: ,,Előbb bemegyek a kamrába!”
Megnyitja a kamraajtót, hát látja, hogy nincs ott senki, s ott a sok bor meg a sok pálinka, a sok sütemény. Volt ott sok kürtőskalács, pánkó, minden. Gondolja a róka: ,,Ide jó lesz behúzódni!” Hívja a farkas komáját is. Akkor veszi észre a róka, hogy van egy jó fazék töltött káposzta is.
Gondolja magában: ,,Ezt lesz jó megkóstolni legelőbb!”
Nekiestek a káposztának, s eszik. Aztán ették a kalácsot, a kürtőst, a pánkót. Azt mondja a farkas:
– Hallod-e, róka koma, jó lenne valamit inni is.
Csapra ütöttek egy nagy hordót, s nekifogtak az ivásnak. Hát, mikor már sokat ittak, berúgtak, nekikezdtek dudorászni. Egyik jobban ordított, mint a másik. De a rókának mégis volt annyi esze, ha be is volt rúgva, hogy a küszöb alatt vájjon egy lyukat, hogy ott ki tudjon bújni, ha veszedelembe jut.
Benn a vendégek a levest megették. Megy a szakácsné, hogy tálalja a káposztát. Szinte meghalt ijedtében, mikor benyit a kamrába. Szalad be a vendégekhez, hogy milyen nagy baj van. Azok nem akartak neki hinni, de mégis egypáran kimentek. Mire kimentek, a róka már kibújt a lyukon, s elfutott, de a farkast úgy elverték, hogy csak úgy zörgött a csontja. Alig tudott kivánszorogni a kamrából.
A róka szaladt, szaladt, éppen a faluvégre, lefeküdt egy csomó pozdorjára, s elaludt. Egyszer arra ébred, hogy nagyon lökdösi valami. Felnyitja a szemét nagy álmosan, nézi, hogy ki az. Hát a komája volt. De alig tudott menni, úgy helybenhagyták.
Könyörög a farkas a rókának, hogy vegye fel a hátára.
– Hogy vegyelek fel, mikor az én csontom, ládd, kívül lóg a bőrömön – azzal rámutatott a pozdorjára –, vegyél inkább te fel, s vigyél.
A bolond farkasnak csak ennyi esze volt, hogy felvette. Elindult, s vitte a hátán. A róka csak vigyorgott magában. El­kezdte mondogatni:
– Vert viszen veretlent, vert viszen veretlent.
Azt mondja a farkas:
– Mit pusmogsz te, róka koma?
– Jaj, kedves komám, azt mondom, hogy veretlen viszen vertet, veretlen viszen vertet.
– Na, jól van, azt hittem, hogy egyebet beszélsz.
A róka megint csak elkezdi:
– Vert viszen veretlent, vert viszen veretlent.
A farkas most már megértette, hogy mit mond a róka, de már akkor jó messzire elvitte. Megha­ragudott, ledobta a hátáról. A róka nekiiramodott s hazaszaladt. Ha a róka el nem szaladt volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
A megyei önkormányzati választásokon mely párt tanácstagjelöltjeit támogatja?













eredmények
szavazatok száma 1114
szavazógép
2012-06-09: Kiscimbora - :

A villámszóró kard (Ír mese)

Morraha, az írek királyának fia egy napon kora hajnalban ébredt. Felkelt, megmosakodott, felöltözött, megreggelizett, mivel hamarjában nem tudta, hogy mihez kezdjen, lesétált a tengerpartra. Alighogy odaért, látja, hogy egy zöld sajka közeledik sebesen a sima kék vízen.
2012-06-09: Emlékezet - Kisgyörgy Zoltán:

Nemzedékről nemzedékre (Hármas nemzeti emlékezés Alsórákoson)

Igazi népünnepély volt Alsórákos hármas ünnepe. A 90. zsoltár alapján hirdetett igét a dombon álló templomban a jobbágyfelszabadítás és a Nemzeti Összetartozás Napján, a Trianon-évfordulón Barát István református lelkipásztor. Még az sem számított szabálysértésnek, hogy a délelőtti közös istentisztelet idején a várkastély tövében már mulatott a nép, füstöltek a lacikonyhák. Megkésett ünnepnek is nevezték a szabadság napját, ahogyan ott mondják, mert Alsórákos messzire volt a forrongó Budapesttől, ahonnan sokára érkezett a jobbágyság felszabadításának híre.