A Váradi József-iskola részéről egy hatodik és egy nyolcadik osztály fogadta őket Gödri Judit és Péterffy Csilla tanárnő vezetésével.
Mindenki nagyon várta, hogy a sepsiszentgyörgyi és a budapesti diákok találkozzanak, egész héten erről beszéltünk, és amikor június 6-án, szer­dán délben végre megjöttek, teával és kaláccsal kínáltuk őket. Na­gyon örvendtünk nekik, és alig vártuk, hogy összeismerkedjünk. Amire nem számítottunk, hogy az egyik lány félénken megkérdezte: ti tudtok magyarul? Ez nagyon furcsa volt, de megnyugtattuk, hogy igen, tudunk...
Kicsit később átmentünk a díszterembe, ahol Sztakics Éva alpolgármester már várt, elmondta, hogy milyen jól működik a két város testvérkapcsolata, majd Fekécs Károly igazgató bácsi nagy lelkesedés közepette aláírta a testvériskolai szerződést a Szent-Györgyi Albert-iskolával. Azu­tán a VI. B. előadta az idei Orszá­gos Gyermekszínjátszó Fesztiválon Jakab Imola tanárnő rendezésében első díjat nyert darabját, a harmadikosok pedig táncoltak Benedek Edit tanárnő irányításával. Végül Virág Endre szervezett nagyon jó hangulatú táncházat.
Délután az eső ellenére városnéző sétára indultunk. A Székely Nem­zeti Múzeum falai közt kezdtük. Ven­dégeink érdeklődve figyelték, hogy „miből is él(t) meg a székely”. Kijö­vet végigmagyaráztuk a belváros legendáit, történeteit, a Lábas Ház­tól a Hun­gária Szállón át egészen a Kép­tárig. Elmondtuk, hogy mit jelent „mikósnak” vagy „mikesesnek” lenni, és hogy itt sincs kolbászból a kerítés. Furcsállták, hogy a magyar szabadságharc emlékművét őrző „új” orosz­lánok Bukarestben készültek, a „fehérajtós” fagyi azonban ízlett. Annyi­ra jól telt együtt, hogy csak azt sajnáltuk, új barátaink nem maradnak legalább két napig. Reméljük, kö­vetkezőkor hosszabb időre jönnek.

BISZAK ÁBEL,
KOPACZ KINGA BORÓKA