A középkori ember nem tudta, hogy a Föld a Nap körül kering, nem tudta, hogy a szomszéd helység felé vezető úton hány baleset történt, és mindez hány halottal járt. A középkori ember hitt. Hitt abban, hogy amit a papok mondanak neki, az igaz, hitt Istenben. Neki egyszerűbb volt, mint nekünk, hisz látta az Istent. Látta a villámlásban, a viharokban, a beteg ember gyógyulásában, látta a mágnesekben, a tűzben, az esőben, a napfényben és minden egyébben, amit mi az óta már megmagyaráztunk. Én nem látom, mert a sok tudás, ami az évszázadok alatt az emberhez csapódott, mind megelőzte Őt. Az én világomban a befolyásos emberek nem Isten felé, hanem ellene irányítanak. Talán attól félnek, hogy aki hisz Istenben, az gondolkodik. Aki gondolkodik, az meg tudja állapítani, hogy ki a rossz, és ki a jó, de aki csak úgy létezik, de nem is él igazából, annak aztán teljesen mindegy, hogy ki kicsoda, ő csak a kézzelfogható szükségleteinek rabja.
A középkorban az emberek valóban láttak, Istent láttak. A mai ember, ha hisz is Istenben, nem látja őt, mert megfeledkezik az apró csodákról, amelyek mind az ő művei. Szerintem a középkori ember sem Isten arcvonásait, esetleg szeplőit vagy testalkatát láthatta. Ő Istent látta a szél fújásában, a virág szirmaiban, a megmagyarázhatatlanul haladó felhőkben. Én, ha a fotoszintézis helyett Istent látom a zöld levélben, az emberek kikacagnak. Ha Isten büntetésének tulajdonítom a szárazságot, az emberek ujjal mutogatnak majd rám.
– Te hiszel Istenben?
– Dehogy. Kiben? Mi van? Én ateista vagyok, mert a kedvenc énekesem is az.
– Szerinted mit jelent az, hogy ateista?
– Hát, aki nem hisz sem istenben, sem semmiben.
– Te nem hiszel semmiben?
– Én nem.
– Szerelmes vagy?
– Igen.
– Ő is szeret?
– Azt hiszem igen, de még nem mondta.
– Miért mondod azt, hogy nem hiszel semmiben, amikor elhiszed, hogy ő szeret, elhiszed, hogy fontos csinosnak lenned, hogy tetsszél neki, elhiszed, hogy másnak is tetszel, és hiszed, hogy a párod ezért féltékeny.
– Jó, de ez más.
– Más, mert téged nem vallásosnak neveltek, mert te nem érzed, milyen az, ha Isten szeret téged. Egyszerűen lehetetlen semmiben sem hinni. Érted?
– Azt hiszem, értem, de attól még nem fog létezni Isten.
– Nem hiszel a sorsban, a végzetben? Abban, hogy valaki vagy valami van felettünk, akit képtelenek vagyunk megérteni? Ő az Isten. Így nincs bezárva semmilyen vallásba sem. Nem Jehova, nem Minden­ható, nem Legfelsőbb Lény, csak valami, ami van nekünk. Talán csak figyel minket, és nem alakít a sorsunkon, talán néha meglep valamivel, talán éppen most.
                                                                                                                 Jakabos Orsolya