Más nemzetek konyháihoz hasonlóan a magyar konyha jellegzetességét a többféle alapanyag, a jellegzetes fűszerezés és sajátos konyhatechnológiai műveletek együttes hatása alakította ki. Ennek megfelelően a magyar konyha alapvető jellemzői: a sertészsír, a vöröshagyma és a fűszerpaprika együttes használata, a sertéshús és sertészsír domináns alkalmazása, a tejföl nagymértékű felhasználása, sajátos ételkészítési módok (pörköltalap-készítés, pirítva párolás, rántással sűrítés), sajátos fűszerezési eljárások, magas szénhidráttartalmú köretek és főzelékek fogyasztása.
A sertéshússal és zsírral készült ételek nagy számának a magyarázata a török időkre vezethető vissza. A sarcoló török katonák – mohamedánok lévén – minden más házi állatot elvittek, csak a sertést hagyták meg. A sertészsír használata konyhánk egyik jellegzetessége.
A vöröshagyma sok magyaros ételnek adja meg aromáját, sőt, képezi alapját. A sertészsírban történő pirítás során felszabadulnak a hagymában található illóolajok. A készítendő étel jellege határozza meg, hogy a hagymát zsírban fonnyasztják halványan, vagy aranysárgára pirítják, hiszen más-más ízhatás érhető el vele.
A fűszerpaprikát a régi magyar konyhákon nem ismerték (mivel Amerikában őshonos, csak a földrész felfedezése után kerülhetett Európába, az enciklopédia szerint Kolumbusz orvosa, Diego Alvarez Chanca hozta 1494-ben, a második úton gyűjtötte be és írta le a növényt – szerk. megj.), használata csak lassan terjedt el. A sertészsírban pirított vöröshagymához adva, optimálisan oldódnak ki a paprika íz- és színanyagai. Ez az úgynevezett pörköltalap, amit a magyaros ételek jelentős részénél – pörköltek, gulyások, paprikások, tokányok – készítésénél alkalmaznak.
A felsorolt ételekhez fűszerként a fokhagyma pépszerű keverékét adják, valamint a pörköltek készítésének sajátos technológiája, a rövid leven történő párolás, a többszöri zsírjára pirítás adja az ételeknek a sajátos ízt, magas élvezeti értéket.
Más jellegű húsételeink: a disznótoros, a sült csülök, a bőrös malacsült, a libamáj.
Káposztás ételeink, a tökfőzelék, a töltött tök elmaradhatatlan fűszere a finomra vágott, friss kapor.
Tejfölből a magyaros főzési móddal dolgozó konyha az átlagosnál nagyobb mennyiséget használ, de a tejszín is jellegzetes ételízesítőnk. A tejföl jól harmonizál a paprikás csirke, a borjú, a bárány ízanyagaival. De nem képzelhetők el káposztás ételeink, pl. töltött, rakott, székelykáposzta, a túrós csusza, a sonkás kocka és egy sor édes tészta sem tejföl nélkül. Sok levesünk, mártásunk, főzelékünk készül tejföllel, és gyakran díszítésként is használjuk.
Hentesáruink egy része világhírnévre tett szert. Ilyenek a gyulai kolbász, a téli szalámi, a magyar sonka, a füstölt szalonna, amelyek ugyancsak hozzájárultak ételeink kitűnő ízéhez.
A levesek egy részét és a főzelékeket rántással sűrítjük. Ez a fajta ételkészítési mód jószerint csak a magyar konyhára jellemző. A rántás megolvasztott sertészsír – vagy egyéb zsiradék – és ugyanennyi finomliszt keverékével készül. A lisztet a felmelegített zsírban az étel jellegének megfelelően megpirítjuk.
A levesek között sok laktató, egytál jellegű található (pl. Jókai bableves, palócleves), mely a főfogás szerepét is betöltheti. Természetesen készülnek könnyebb zöldség-, püré-, krém- és gyümölcslevesek is.
Salátáinkat sós-ecetes lével készítjük, és általában húsételekhez savanyúságként fogyasztjuk. Sok más nemzet konyháján cukor nélkül, olajjal készítik a salátaöntetet, és gyakran önálló fogásként fogyasztják.
Az étlapjainkon szereplő főzelékek, köretek szénhidráttartalma, ebből következőleg energiaértéke magas. A galuska-, tarhonya-, burgonyaköreteket megváltoztatni nem tudjuk, nem is lehet célunk. Azonban a mennyiségüket csökkentve, párolt, főtt zöldségekkel kiegészítve táplálkozástani szempontból is értékessé tehetjük ételeinket.
A nagy választékban készült tésztafélék gasztronómiánk büszkeségei. Gyúrt tésztából készülnek a levesbetétek, az édes és sós tészták. A sós tészták (káposztás, sonkás kocka) befejező fogásként való fogyasztása a magyar konyhára jellemző. A burgonyatésztából különféle gyümölccsel töltött gombócok készülnek. A palacsinták, a rétesek, a vargabéles, a kelt tésztából készült aranygaluska, fánkok, valamennyi ízletes, tápláló befejező fogások.
Szót kell ejteni a cukrászatról is, ami szerves része a magyar gasztronómiának. A dobostorta, a Rigó Jancsi, a somlói galuska, a Gerbaud szelet, a Rákóczi túrós lepény, a Gundel palacsinta, a vargabéles, a Szapáry torta a legismertebb készítményei a magyar cukrászatnak.
                                                                                                                    Fejér Anikó