A húsz éve tisztségben levő Silviu Ioachim polgármesterrel szemben 70 százalékos fölénnyel Kisgyörgy Sándor erdész, vállalkozó nyerte el a községvezetői tisztséget az RMDSZ színeiben Sepsikőröspatakon.
Családja Árkosról származik, de ő már itt született 1969. március 15-én. Több mint harminc éve ő lesz az első polgármester, aki a falu szülötte – hangoztatta. Még nincs bejárása a községházára, ezért a falu központjában találkoztunk, s a közeli kocsma teraszán faggattuk terveiről.
– Felkérték, vagy ön érezte úgy, hogy indulnia kell a polgármesteri tisztségért?
– Az emberek úgy érezték, hogy húsz év után váltásra van szükség, s úgy határoztak, meg is valósítják. Voltak, akik kértek, de Tamás Sándor megyeitanács-elnökkel is beszélgettünk a dologról. Rég ismerjük egymást, együtt jártunk középiskolába Kézdivásárhelyen, két évvel járt fölöttem, együtt vettünk részt magyar nyelv és biológia tantárgyversenyeken.
– Sepsikőröspatakon nem működött RMDSZ-szervezet, ön mégis annak színeiben nyert?
– A szervezet valóban nem működött 2004 óta. Az RMDSZ-nek nem volt tanácstagja az utóbbi nyolc évben. De január utolsó napjaiban újjáalakítottuk a helyi szervezetet. A választások nyomán a tanácsba hét RMDSZ-es, egy néppárti került be, s hárman a demokrata-roma koalíciót (az egykori Demokrata Liberális Pártot) képviselik.
– Térképezzük fel a gondokat!
– Az utak állapota nagyon rossz. Égető a bekötőút kérdése, de mivel ez megyei minősítésű, bízom abban, hogy a megyei tanács hamarosan feljavíttatja. Ennél valamivel jobb az Árkos felőli, ami két évig még ipari útnak számít. Reméljük, majd átadják az önkormányzatnak. A községi utakat önerőből kell megoldanunk. A miénk az egyetlen község a megyében, ahol nincs út menti sánc. Esőzésekkor a víz az utcákon folyik. Elsőkét az árkokat kell kialakítani, utána kezdődhet a javítás. Ugyanez a gond Kálnokon.
– Mi a helyzet az ivóvízzel?
– Öt éve építik az új rendszert, de még mindig nincs meg. A bánya által az 1970-es években épített hálózatot használjuk. De tíz napja ivóvíz nélkül a falu. A Dankó Pista-negyedben lakók kérezkednek be a kutakhoz, de az sem mehet a végtelenségig, hisz 850–900 ember él a roma negyedben. Nem lesz vizük, kénytelenek lesznek a patakból főzni, inni... Nincs csatornahálózat sem. Azt sem tudjuk, hogyan áll az ügy, mert senki nem fér hozzá az adatokhoz. Ezt is meg kell oldani mind a községközpontban, mind Kálnokon.
– Mi a tennivaló Kálnokon?
– Szerencsére ott van ivóvíz. Különben ott is ugyanezek a gondok: nincs csatornahálózat, az utakat fel kell javítani, a kultúrotthont felújítani. Az iskola ott viszonylag rendben, de itt, a központban romos állapotú, beázik. (Ezt a helyszínen tapasztaltuk.) Az ötven évvel ezelőtt épített kinti illemhelyet használják. A kultúrotthonunkat is fel kell javítani.
– Szociális gondokkal is küszködnek...
– Igen. Felvettük a kapcsolatot egy roma programokkal foglalkozó nagykanizsai civil szervezettel. Gond, hogy a csaknem kilencszáz cigányunk közül mindössze heten vallották magukat roma nemzetiségűnek, így nem tudunk sem uniós, sem kormányprogramokra pályázni. A cigányság jelenléte kihat az iskolára is. Említettem, hogy a feltételek nem megfelelőek, a magyar szülők városra adják iskolába gyerekeiket. Idén a Kálnoky Ludmilla Általános Iskolában tizenegyen végeztek, mind romák.
– Adóssága van-e az önkormányzatnak?
– Úgy hallottuk, az adósság elég tetemes. A valós értékeket nem ismerem, mert nincs még hozzáférésem.
– Milyen a kapcsolata az egyházakkal, civil szervezetekkel?
– Nagyon jó mind a katolikus, az unitárius és a református egyházzal is, messzemenően támogatjuk egymást. Ötventagú ifjúsági csoportunkkal székelyruha-pályázatot nyertük, reméljük, augusztus 20-án már abban lépnek fel a gyerekek. Van egy önkéntes tűzoltó-alakulatunk, drukkolunk, hogy a hétvégi megyei versenyen első díjat szerezzenek.s
– Hogyan kezdi a munkát?
– Jó csapattal. Az emberek lelkesek, tenni vágyók, felajánlották segítségüket, amit el is várok, mert egyedül semmire sem lehet menni.
