Alapszabály: aki nem ismeri legalább a pöttyös kalapos légyölő galócát, az ne szedjen gombát! De az se, aki nem tudja azonosítani a gyilkos galócát. Csak olyan gombát szedjünk, amelyet jól ismerünk, és abból is csak annyit, amennyit frissen vagy feldolgozva (dinsztelve, szárítva) fel tudunk használni. Ipari létesítmények, forgalmas utak környékén lehetőleg ne gyűjtsünk gombát, szennyezett lehet. Nyersen ne kóstolgassuk a gombát, noha sok közülük így sem ártalmas. Végül még egy fontos szabály: ha a gomba elfogyasztása után hányás, hasmenés, rosszullét mutatkozik, azonnal forduljunk orvoshoz! Ha csak 5–6 óra elteltével jelentkeznek a tünetek, az eset még súlyosabb lehet.
A gyilkos galóca
Kalap: félgömb vagy harang alakúból domború, végül kiterülő, 5–12 cm nagy. Fehéres, sárgászöld, olajzöld, zöldesbarna, a szélén sokszor világosabb, selymes, szálas, bőre lehúzható.
Lemezek: sűrűn állók, nem lefutók, a tönkre felkanyarodók, a tönköt nem érintik. Fehérek, néha  zöldes árnyalattal. Spórapora fehér.
Tönk: lefelé vastagodó, alul gumósan megvastagodott, tömör, később lehet odvasodó, 5–15 cm hosszú, 1–2 cm vastag. Fehér, gyakran halványzölddel márványozott. Gallérja fejlett, a fiatal gombán a lemezeket takarja, később lelógó. Bocskora fejlett, nagy, fehér, többnyire eléggé eláll a tönktől. Szedéskor a bocskor gyakran egészében a földben marad.
Hús: puha, vizenyős, fehér, színét nem változtatja. Hamar romlik.
Szag és íz: szaga kissé a nyers burgonyáéra emlékeztet, lehet édesen émelyítő is. A fiatal gombán a szag alig érezhető. Nyersen és főzve is ízletes, ezért megtévesztő.
A fiatal gomba: teljesen burokban van, alakra a tojáshoz hasonló. Kettévágva benne a fejlődő kalap és tönk felismerhető, ilyenkor a kalap még fehér, a tönk bunkós része vastagabb, mint a kalap.
Termőhely és idő: lomberdőkben, vegyes erdőkben terem. Nyári és őszi gomba, júniustól októberig terem.
Mérgezés: súlyosan, halálosan mérgező gomba. A halállal végződő gombamérgezéseket nálunk legtöbbször a gyilkos galóca okozza.