Dr. Csákány Béla, a Szegedi egyetem nyugalmazott matematikaprofesszora, matematikai játékok szerzője, szakíró 71 év után meglátogatta családja ősi fészkét, a mezőföldi Bitát. Felülmúlhatatlan információforrás a világháló. Huszárné Csákány Tünde, a falucska óvónője édesapja, Csákány Elek biztatására – akinek „Béla bácsi” unokanagybátyja, és felmenőitől tudott a neves bitai Csákányról – kapcsolatot teremtett az idős professzorral. Dr. Csákány Béla a kálvinista parókián mikrofilmen kereste-kutatta háromszéki őseit.
Karcagon született 1932. szeptember 28-án, matematikus és egyetemi tanár volt. Matematikai tudományos közleményeit világnyelveken, oroszul, németül és angolul adta közre. Tudománytörténettel kapcsolatos tanulmányai mind a Szegedi József Attila Tudományegyetem, mind Szeged város történetében nagy jelentőségűek. Kutatási területe az absztrakt algebra, ezen belül elsősorban az univerzális algebra és diszkrét matematikai játékok készítése.
Felsőfokú tanulmányokat a szegedi egyetem matematika-fizika szakán végeztem – mondta végtelen szerénységgel, amikor e sorok szerzőjét lakásán felkereste. Szegeden nyert matematika-fizika szakos középiskolai tanári oklevelet. Végzés után bekerült a Bolyai Intézet Rédei László által vezetett Algebra és Számelmélet Tanszékére, a moszkvai Lomonoszov Egyetemen volt aspirantúrán. Megszerezte a kandidátusi tudományos fokozatot. 1964-ben nevezték ki egyetemi docensnek az említett tanszékre, amelynek vezetője volt, majd 1985 és 1990 között az egyetem rektora. 1982-ben egy időt Kanadában (Université de Montréal) töltött mint vendégkutató, majd 1991-ben vendégprofesszor volt Amerikában (University of Louisiana).
Csákány professzort 2002-ben emeritálták, majd a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége Eötvös József-koszorúval tüntette ki. Annyit azonban el kell árulnunk az olvasónak, hogy a professzort tanítványa, Kelemen Gábor szegedi programvezető és alkalmazott matematikus hozta el Háromszékre, aki mint táj-, szélmalom- és vízimalom-kutató a háromszéki vízimalmok felől érdeklődött e sorok írójától.
– Gábor tanítványommal és barátommal több alkalommal találkoztunk. Horváth Dezső zsombói népfőiskoláján felajánlotta, hogy elhoz engem Háromszékre – folytatta Csákány Béla. – Nagyon jól érzem magam rokonaim körében. Járni-utazni is szeretek, s miután fiammal megmásztuk a Kilimandzsárót, reméltem, hogy még egyszer ide is eljutok. No, az afrikai utamon, megjegyzem, még csak 61 éves voltam! Gyerekkoromban, 9 évesen két hétig tartózkodtunk Bitán apámmal, aki kolozsvári pénzügyőr volt, s mert nem esküdt fel a korabeli hatalomra, áttelepült Magyarországra. Akkor ismerkedtem meg unokatestvéremmel, Csákány Erzsébettel, aki akkor 11 éves volt. Csudák csudája, ő még mindig ott lakik abban a házban, s nagy örömömre találkozhattam vele! Sajnos, a gólyafészek már nincs meg, mert a csűrt lebontották. Nagyanyám, aki akkor úgy 80 éves körüli lehetett, már rég a temetőben nyugszik, de azt a jóízű ordát, amit ő tett tányéromra 1941 nyarán, soha nem tudom elfelejteni.
