Ennek apropóján kerestük meg a sportegyesület frontemberét, Szőcs Károly-Csabát, akit atavalyi eredményekről, a klub jelenéről és idei terveiről faggattunk.
– Kezdésként ejtsünk pár szót a 2011-es idényről. Megítélésed szerint milyen volt a tavalyi évetek?
– Elsősorban nem azt nézzük, hogy ki milyen helyen végzett, hanem az egyéni előrelépést vesszük figyelembe. Fontos számunkra az is, hogy tanítványainkkal együtt jó eredményeket érjünk el, ami csak a fejlődés, a tanulás és a kitartás révén érhető el. Ha ezek tükrében nézek vissza a 2011-es esztendőre, azt kell mondanom, jó évet zártunk (Nagy Hanna harmadik lett az országos műfalmászó-bajnokságon és a Román Kupában, a csapat tagjai pedig sok hazai és külföldi versenyen és edzőtáborban vettek részt). Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy tavalyi eredményeink gyengébbek a 2010-eseknél. Ennek egyik oka az lehet, hogy Nagy Hanna generációja szétmorzsolódott, és sok tehetséges fiatal hagyott fel a műfalmászással. Tavaly három síkon dolgoztunk: foglalkoztunk kis tanítványaikkal, versenyeztünk, és bekapcsolódtunk a román szövetség munkájába. A szövetség háza táján rosszul működtek a dolgok, és kis szemléletváltásra, frissítésre volt szükség. Úgy érzem, sokat segítettem a versenyek megszervezésében és ezek minőségének javításán. Tehát a tavalyi évem, évünk erről is szólt, és ez lehet egy másik ok, amiért gyengébben szerepeltünk, mint korábban. 2011-ben csak beszéltünk róla, ám idén már hivatalosan is felajánlották számomra a román szövetség elnöki tisztségét, amit hosszú latolgatás után ugyan, de nem fogadtam el. Ha szerepet vállalnék a szövetség életében, legszívesebben alelnök lennék, hiszen ennek feladatköréhez tartozik kimondottan a sport. Én tudnék és akarok is tenni a szikla- és műfalmá­szásért.
– Idén komoly problémával küszködik az Adrenalin SE, hiszen be kellett zárnotok a 2010 elején megnyitott mászótermet. Miért?
– Sajnos, egyszerű a dolog. Lejárt a terem bérleti szerződése, és nem tudtam meghosszabbítani, mivel nem volt lehetőségem harcba szállni a város egyik legnagyobb kereskedelmi egységével, amely már használja is a termet. Mi nem folytatunk kereskedelmi tevékenységet, így sok bevételünk nincs, és mindent a műfalmászás iránti szeretetből teszünk. Ez a hobbink. Barátaim arra biztattak, hogy gondolkozzam nagyban, hiszen a tömegnek el kell tartania a sportolókat. Ez egy nagy városban működik, mi viszont Sepsiszentgyörgyön vagyunk, ahol nincs olyan sok mászónk, és bizony nyáron, amikor csak az egyesület sportolói jöttek mászni, saját zsebünkből kellett elővennünk a bérre szükséges pénzt. Most olyan teremre volna szükségünk, amely nem túl nagy, hoz is valamit a konyhára, ahol a kedvtelésből hozzánk járók és sportolók meg tudnak férni egymás mellett. A terem hiánya sok egyéb problémát is szült. Most Brassóba járunk edzeni, ez pedig nagyobb kiadást jelent. Ke­vesebbet tudunk tréningezni, nincs folytonosság.
– Jelen pillanatban milyen lehetőségeitek vannak?
– Egy régi kazánházra gondoltunk, és úgy érzem, Sepsiszentgyörgy önkormányzata támogatna is minket. A László Ferenc utcai egykori hőközpontot ajánlották fel, s az meg is felelne nekünk. Már elkészítettük a szükséges terveket, bemutattuk őket, de attól a pillanattól, ahogy a polgármester azt mondja, miénk a terem, addig, hogy megkapjuk, nagyon hosszú az út, és nehezen lehet kiigazodni a bürokrácia útvesztőjében. Nincs sok pénzünk, de ami van, abba fektetnénk, hogy használhatóvá váljon a terem, és nincs szükségünk fölösleges akadályokra. Amíg megy az új terem körüli hercehurca, meg kell oldani valahogy az edzést, hiszen hosszú távon nem kifizetődő a Brassóba járás. Ezért kisebb terem után néztem, és vannak alternatívák. Bátran kijelentem: ez év őszére lesz új termünk, hogy hol, az még kérdéses.
– Most hány sepsiszentgyörgyi jár hozzátok tanulni, edzeni?
– Jelen pillanatban hat felnőttel és tíz gyerekkel foglalkozunk. De bízom benne, hogy az új terem megnyitásával újra növekedni fog az érdeklődők száma.
– A teremkialakítás mellett milyen terveitek vannak a 2012-es esztendő második felére?
– Ebben a hónapban egy brassói barátommal Németországba utazom egy kisebb „edzőtáborba”. Augusztusban Bulgáriába megyünk a sziklamászást gyakorolni, majd következik egy hazai sziklamászó-fesztivál és egy franciaországi kirándulás, ahová a csapattal akarunk eljutni. Az ősz beköszöntével beköltözünk a terembe, és sorra következnek a versenyek. Közülük a legrangosabb a háromfordulós műfalmászó Román Kupa, és szeretnénk szervezni egy gyerek-, illetve ifjúsági versenyt. Decemberen is lesz egy-két megmérettetésünk, az évet előreláthatólag törökországi sziklamászással zárjuk.