SZILÁGYI EDIT, Sepsibodok. 16 éve élünk Bodokon – Sepsiszentgyörgyről költöztem ki –, és elmondhatom, hogy ugyanolyan büszkék vagyunk a településre, mint újabban a megyeszékhelyi lakosok. És ehhez még vezetőcsere sem kellett, Fodor István polgármester már akkor tisztségben volt, amikor megismertük, az idei választásokon sem akadt kihívója, a fejlődés pedig szemmel látható.
Eleinte szégyelltünk is vendéget hívni a rossz utak és elhanyagolt állapotok miatt, ma már emelt fővel visszük körbe: talán csak egy utca aszfaltozatlan még. Minden más szempontból is jelentős az előrelépés, így hát megérdemelten nyertük el tavaly a legszebb község címet. Ahol van eredmény és bizalom a haladásban, ott az emberek is másképp élnek, dolgoznak: kiemelném a helybeli Nagy Mihály vállalkozót, őt is mindig ott találni, gépeivel is, ahol segíteni kell a közösséget. Még soha sehol nem láttam, hogy megdicsérték volna a bodoki vezetőket, ezért fordulok a nyilvánossághoz a falunapok előtt: tudatni akarom, hogy a napi gondok-bajok mellett észrevettük, értékeljük a jót is.
KEREKES LÁSZLÓ, Sepsiszentgyörgy. Új (régi) elöljáróink beiktatása kapcsán emlékeztetek, hogy a sikerpropaganda ellenére térségünk az EU és Románia legszegényebbjeinek egyike. Ennek legszomorúbb következménye, hogy tömegek vesznek vándorbotot – városunkból évente mintegy ezren. Remélem, az új vezetők tesznek ennek megszűnéséért, megyei és helyi fenntartható fejlesztési stratégia készül, megvalósul az ipari és az agrárpark, gyógyturizmus, terelőút, reptér, bútorgyártás, energiatermelés (nap-, szél-, víz- és főleg bioenergia), pityókafeldolgozás (etanol, keményítő), építőanyag-gyártás, és más lehetőségeket is kihasználnak. Remélhetőleg mindezt a beiktatással nem jegeltetik újabb négy évre. A világ nem vár, az uniós pénzek odavesznek, mi pedig siránkozhatunk tovább. A remény éltet, hogy lehet jobb is. Adja az ég ura, hogy Székelyhon sikeres legyen, ne csak dicsekedjünk!
RÉTI ROBI, FERENCZ LACIKA, Szentkatolna. Június 25–29. között ministránstáborban vettünk részt Hargitafürdőn. Hétfőn délután érkeztünk meg a pap bácsival, kedden kezdődött a vetélkedő: elmentünk az erdőbe Jézust keresni. Az utat levelek és nyilak jelezték. Egy füves pusztás helyre értünk, ahol Barni atya várt minket, és mesélt arról, hogy Jézus a közeli sziklára szokott járni gondolkodni. A hegy tetején imádkoztunk, beláttuk az egész Csíki-medencét. Délután fociztunk. Következő nap délig esett, és aztán a nagyobbak ügyességi próbákon vettek részt, a kisebbek pedig szurkoltak. Kiosztották a napi feladatokat: takarítás, liturgia és terítés. Az esti misén Rezső atya nagyon, de nagyon szépen fejezte ki magát. Nagyon jók voltak ott a misék. Egyik este egy vicces filmet is megnéztünk. Csütörtökön focidöntő volt, a kupát és az érmeket a templomban megszentelték. Nagyon sok édességet, finomságot kaptunk. Pénteken hajnali 3 órakor indultunk Gyulafehérvárra a papszentelésre, ami 10 órakor kezdődött, és két órát tartott. Nagyon sok érdekes építményt láttunk, és nagyon jól telt a tábor, amelynek mottója ez volt: „Hol laksz, Mester? Gyertek és nézzétek meg!”
LAKATOS J., Sepsiszentgyörgy. Sajnálom, hogy az Olt utcából eltűnik a kockakő. Nem lehetne visszarakni? Mindenhol csak aszfalt lesz? Az a város egyik legrégebbi része. Vagy nem? A kovásznai mozis esethez – a román közönség állítólagos sértődöttségéhez az egynyelvű előadás miatt – csak annyit fűznék hozzá: ha a plakát is csak egynyelvű (magyar) lett volna, akkor az lett volna az ürügy.
