Szóval, a dátumok, tiritarka már a falinaptár a sok bejegyzéstől, hogy mikor kinek, mikor hová, mikor kit és egyáltalán. Eleinte még rendszer volt a dologban, pirossal a családi jeles napok, feketével a számlabefizetések határideje, zölddel, hogy mikor ellik a tehén. Aztán kifogyott a fekete írószer, összekuszálódott minden, s az embernek kedve sem volt már ránézni a falra akasztott papirosra.
Pedig alkalmanként jó lett volna, a naptáron ugyanis kék színnel barátom, a kárvallott autós dolgait jegyezte fel. Hogy mikor kell vinni kötelező műszakira, mikor tett bele, s mennyi benzint, no és azt is, meddig érvényes az útadója. Az a bizonyos rovinyetta, etta volna meg kitalálóját is a rozsda. Háborog barátom, a kárvallott, s joggal. Alattomos egy jószág ugyanis ez a fránya útadó, a közlekedési rendőr, ki tudvalevőleg jóindulatú, s barátilag figyelmeztet, ha közeledik a műszaki érvényességének határideje, nem kíváncsi ama rovinyettára, így hát a feje nem káptalan sofőr hajlamossá válik arra, hogy ő maga is megfeledkezzék az időpontok alkalmankénti átnézéséről, annál is inkább, hogy évek óta immár senki nem foglalkozik az útadó ellenőrzésével, legalábbis szűkebb s tágabb környezetéből ilyesfajta visszajelzést soha nem kapott. Fizeti, persze, ezt is, szükséges rossz, az ember zsebéből csak kiszedik a pénzt, közben útjaink, na jó, itt-ott azért jobbacskák kezdenek lenni... de autópálya? Na, az aztán – s jön egy hosszú sirám, teletűzdelve bezzeg kezdetű példázatokkal. Mondom, ebben is igaza lészen... de hogy is van azzal a fránya útadóval? Hát, testvér, háborog tovább barátom, a kárvallott, az úgy van, hogy ezek a jópofák most valami elektromos kütyürüket szereztek be, olyasmit, mint a radar, van nekik álló is, meg hordozható is, az üvegszem leolvassa a rendszámodat, a drótagy azonnal kutakodni kezd az adatbázisban, seperc alatt adja a verdiktot: büntetni, vagy nem büntetni. S az egészben az a legszebb, hogy észre sem veszed, mikor figyelnek meg. A mozgó szerelékről azt hinnéd, topográfusok méricskélnek az út szélén, aztán rájössz, hogy egy kanyarral előbb valami hevenyészett tábla épp arra figyelmeztetett. És suhansz tovább, legfennebb a kilométerórára vetsz sanda pillantást, belefér a tűréshatárba, megnyugodsz. Majd bő két hónap múlva kapsz egy levelet, hivataltól, ami eleve jót nem jelenthet. Szíved összeszorul, míg beviszed a lakásba, homlokodon kiüt az izzadtság, míg felbontod, s átkozódsz szorgalmasan, míg végigolvasod. A közeg száraz közlése: ekkor és ekkor, itt és itt jártál (visszapörgeted magadban: igaza van), érvényes útmatricád hiányában ennek és ennek a törvényes előírásnak megfelelően vétkesnek találtattál. Ellenőrzés a falinaptáron, a közegnek ismét igaza van.
Folytatja a levél, hogy aszongya, eme tettedért ennyi és ennyi a bírság, mit ha negyvennyolc órán belül, akkor fele. Lógó orral a büntetés befizetésének megadott helyére, hogy ott aztán az igazi hideg zuhany. Mert ha nem olvastad volna elég figyelmesen a közeg levelét, hát a hivatalbeli hölgy felvilágosít: nem csupán bírságot kell fizetned, de kárpótlást is, mégpedig egy egész évnyi útadó összegét, s itt még csak nem is érvényes a negyvennyolc órás kedvezmény. Ettől vagy megtörik az ember, vagy sűrűn szidalmazni kezdi az ablak túloldalán ülő hivatalnokot. Ki persze nem hibás, barátom, a kárvallott nem is ezt választja. Csak rákérdez, hogy ha kifizeti kárpótlásként az útadót, akkor neki ismét lesz érvényes rovinyettája? Erre a hölgy nem tud választ adni. Fizet, tovább megy, másik hivatalba, hol foglalkoznak útadórendezéssel, kérdésére választ ott sem kap. Benzinkúthoz is elmegy, vállvonogatás, nem tudják, ilyen esettel nem találkoztak.
Barátom, a kárvallott végül felvilágosult. Az autópályákat és országutakat kezelő társaság honlapján (www.cnadnr.ro) útmatrica-érvényességi ellenőrző szolgáltatást indított júliustól: oda bepötyögtette a kért adatokat, s kiderült, dehogyis lett a kárpótlásként befizetett összegből érvényes rovinyettája. Q egy ország, mondja, vagy ahogyan annak idején tanították, szép ország a miénk, gyönyörű szép ország, szép, mint a frissen nyíló, illatozó rózsák.