A június 14-ei Háromszékben megjelent vitaindító cikk (Tájkép csata után) elolvasása után szikraként pattant ki agyamból a vitaszellem kis ördöge, de még jobban ösztökélt a magyarságunk sorsáért érzett aggodalom.
Hát túl vagyunk a megmérettetésen, ami az RMDSZ számára „látványos eredményt” hozott, a két ellenpárt pedig „csúfos vereséget” szenvedett – érdekvédelmi szervezetünk vezérszónokai szerint. Vitatkoznék ezzel.
Sepsiszentgyörgyön tényleg megérdemelt győzelmet aratott visszaválasztott polgármesterünk, de nála nem a tulipán hozta a sikert, városunk és lakói érdekében kifejtett eredményes, becsületes munkájáért támogatták a nyitott szemmel járó, tudatosan választó polgárok. Ő meg vonta maga után a csapatát.
Biztos, voltak még olyan helységek, ahol szintén az elért eredmények alapján választottak polgármestert, tanácstagot RMDSZ-színekben, de nagyon sok esetben kételkedem a választások tisztaságában. Félek, hogy nem történtek-e visszaélések, megfélemlítések, nem voltak-e ilyen-olyan módon támogatott, félrevezetett emberek. Az is igaz, hogy a lakosság egy bizonyos rétege a tulipánon kívül a másik két párt jelvényét még csak nem is ismeri, egyedül azt tudja, hogy a tulipánra kell pecsételni, ellenkező esetben a beígért kis kedvezmények is elúsznak. Halvány sejtelmük sincs, hogy kik is azok, akikre szavaztak, életükben nem hallottak róluk, többségük analfabéta lévén, bár még a nevét sem tudta elolvasni. Az ilyen tanulatlan, egyszerű embereknél sok mindent el lehet érni egy kis kedvességgel, egy pohár sörrel, pár szem cukorkával a gyereknek, és sok-sok ígérettel, amit aztán elfelejtünk betartani.
Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy az MPP, az EMNP soraiban mind makulátlan jelöltek indultak, náluk is akadhatnak karrieristák, csak saját érdekeikre figyelők, de a demokrácia, a pluralizmus jegyében hagyni kell, hogy ők is érvényesülhessenek, hogy megmutathassák, mire képesek, kiérdemlik-e bizalmunkat a következő megmérettetésen.
Ami Marosvásárhelyen történt, várható volt. De meg is érdemlik a vásárhelyi magyarok, ha birka módra, nyájszellemben óriási többségben a saját magát eléggé csúnya módon lejárató RMDSZ-es jelöltre szavaztak. Ki, mint veti ágyát, úgy alussza álmát – tartja a közmondás.
A nagy baj az, hogy az erdélyi magyarság ezzel elvesztette egyik nagyon fontos fellegvárát.
Olvastam az újságban a Nagyborosnyón történtekről is. Bárki volt is a hibás, a kezdeményező, csúnya dolognak tartom az ilyen magatartást mindkét részről – saját magunkról állítunk ki nem épp kedvező bizonyítványt.
Az egyik közeli községben lakó ismerősömtől tudom, hogy náluk a széthúzó politika teljesen megosztotta a falut, odáig fajult a helyzet, hogy rokonok nem beszélgetnek egymással, kígyót-békát dobálnak egymásra, így próbálván igazolni saját elgondolásaik, elveik helyességét.
Rá kellene már jönni, hogy ha állandóan versengünk egymással, ellenséget látunk ellenfeleinkben, igyekszünk minél jobban besározni őket, ezzel csak valós ellenségeink malmára hajtjuk a vizet. Össze kéne már fogni végre, félretéve minden magánérdeket. Próbáljunk meg kisebb-nagyobb kompromisszumokat kötni, elismerve, hogy mi sem vagyunk hibátlanok, esendő emberek vagyunk mindannyian. Másként soha nem tudjuk megvalósítani az annyira óhajtott autonómiát, és még sok minden mást, ami megillet minket szülőföldünkön, államalkotó nemzetként. Ha továbbra is csak acsarkodunk egymásra, lejáratjuk egymást, csak részeredmények megszerzésére leszünk képesek, és ha nem vigyázunk, a már megszerzetteket is elveszíthetjük.
Nem kéne odáig fajulnia a dolgoknak, mint ami Görögországban történt a minap. Egy élő, egyenes televíziós adásban közvetített választási műsorban az ellenfelek összepofozták, vízzel szembeloccsintották, alpári módon pocskondiázták egymást. Nevetséges volt, de elgondolkodtató is. Egyazon nemzet fiai hová jutnak a húsos fazék megközelítéséért folytatott nemtelen küzdelemben.
Az RMDSZ vezetői által ismét felmelegített, felerősített támadás Tőkés László ellen szerintem a visszájára sülhet el. A magyarság tisztánlátó, politikailag érett többségének szemében Tőkés, bármi történjen is, nemzeti hős marad, az 1989-es ellopott forradalom szikrája, aki életét is kockáztatva bátran szembeszállt az elnemzetlenítő, elbutító ceausiszta rendszerrel, míg az RMDSZ vezetői közt még mindig sokan vannak, akik akkor csak sunyítottak, szolgalélekkel kiszolgálva az elnyomó rendszert. Támadásaikkal maguk ellen fordíthatják a magyar polgárok tisztességes tömegeit, még nagyobb kiállásra késztetve őket a püspök úr védelmében.
Jönnek az őszi parlamenti választások, a tét óriási.
Arra kérek minden jóérzésű, hazáját szerető, magyarságára büszke, nemzete érdekeit mindenekelőttinek tartó, felelősen gondolkodó politikust, tegyék félre a csatabárdot, fogjanak össze népük érdekében, mert csak együtt lehetünk erősek. Ellenkező esetben a többségi nemzet fiai előtt nevetség tárgyává válunk, akaratlanul is a minket felszámolni óhajtó politikájukat fogjuk szolgálni, és lassacskán, észrevétlenül beolvadunk a nagy, közös balkáni „katyvaszba”!
BIRÓ MIKLÓSNÉ TOMPA ENIKŐ, Sepsiszentgyörgy
