Virtuális vadászatra, állatsimogatásra, de még a (mesterséges) medvebarlang meglátogatására is lehetőség nyílik majd a sepsiszentgyörgyi vadászmúzeumban, és ha minden jól megy, már az év vége előtt. A kiállítás nemcsak a szakmának szól, kisgyermekeket és nyugdíjasokat is várnak: így talán a fontosabb dolgaikkal elfoglalt felnőttek is megtanulják, hogy az őzbakból soha nem lesz agancsos szarvas, mégis büszkék lehetnek azokra az alig ismert természeti értékekre, amelyekben Háromszék és környéke bővelkedik.
Az érdeklődők Afrika levegőjébe is belekóstolhatnak: az erre szánt egzotikus szobában egyebek között elefántpreparátumot is elhelyeznek – jelentette be tegnap a múzeum ötletgazdája és legfőbb mecénása, Sárkány Árpád, aki az édesapjától örökölt és maga által is gazdagított, nagy értékű trófeagyűjteményét ajánlotta fel közcélokra, és adakozásra buzdítja a Hargita megyei vadászokat is. Az országhatárokon túl, királyi udvarokban is jól ismert Abies Hunting vadászatszervező iroda vezetője, az Országos Vadászati Tanács tagja azt is elmondta: a berendezés megtervezésében magyarországi szakemberek segítenek, akiknek munkáját a magyar állam fizeti. Ez nem azt jelenti, hogy az önkormányzatnak nem kell hozzájárulnia a költségekhez: a kivitelezés már helyi erőből történik. Azt már Sztakics Éva alpolgármester teszi hozzá, hogy a műemlék Bene-ház teljes felújítása az integrált városfejlesztési terv része, és ennek összköltsége 525 ezer euró, amiből 387 ezer euró uniós pénz, a többi önrész.
Az épület tatarozásával annyira haladtak, hogy már a berendezésen is lehet gondolkozni, ezért múlt héten megnézték a (jóval nagyobb) keszthelyi létesítményt – amely a múzeumok éjszakáján négyezer vendéget vonzott –, és Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes támogatását is bírják ahhoz, hogy a gazdag székelyföldi vadállományt – amelyet már osztrák–magyar császári és királyi vadászok is nagyra becsültek – ország-világ elé tárják – folytatta Sárkány Árpád. Vadászati múzeum ugyanis csak egy működik Romániában (a Prahova megyei Posadán), és az ott látható vadak igen jelentős része Háromszékről származik – ezeknek egy részét legalább kölcsönbe el szeretnék kérni, hiszen világhírűek is akadnak közöttük. A kiállítás egyik célja, hogy a vadászathoz kapcsolódó negatív előítéleteket lebontsa: a köztudatban a kiváltságos kevesek sportjaként élő szenvedély valójában gyakorlatias természetszeretet, hiszen a vad elejtése csak elenyésző része annak, amit az erdőkben és az erdők élővilágáért tesz az elkötelezett ember – szigorú, írott és íratlan törvények szerint. Mellesleg egy jól sikerült vadászatnak köszönhetjük a megyei kórházat is: Nicolae Ceauşescu akkori államfő hagyta jóvá az építését, miután ő és vendége, a bolgár államfő is elégedett volt a fogadtatással. A múzeumban a vadászathoz kapcsolódó műtárgyak, fényképek, receptek, másféle ereklyék is helyet kapnak, és remélik, hogy sok-sok biológiaórát fognak oda szervezni a tanárok.
Túl sok a medve
A hazai vadakról természetesen a medvére terelődött a szó, ennek szomorú aktualitása, hogy idén már háromszor támadt emberre megyénkben. Sárkány Árpád ezzel kapcsolatban elmondta: Románia erdői mintegy 4000 medve eltartására képesek, a jelenlegi állomány viszont 7000–7500 fő lehet – más vadaktól eltérően a medve nagyon jól szaporodik –, és ennek 12 százaléka a legóvatosabb becslések szerint is Háromszéken él. Az erős, domináns állatok kiszorítják a gyengébb egyedeket a sajátjuknak tekintett vadászterületről, és mivel az ember is egyre inkább terjeszkedik – teli turistaházakkal, legeltetéssel, a vadgyümölcsök nagyarányú begyűjtésével zavarja nyugalmukat, megélhetésüket –, az erdő urai lassan egyre közelebb merészkednek a lakott településekhez, ösztönös óvatosságuk tompul, és ez okozza a bajt. Az uniós csatlakozáskor Románia aláírta az itt élő három nagyragadozó, a medve, a farkas és a hiúz védelmét, utóbbi kettő nem is okoz gondot, a medvére vonatkozó előírásokat azonban újra kellene tárgyalni, mert minden tiltás ellenére is ki kell lőni, ha kárt tesz a házak körül vagy az emberekben. Sajnos, olyanok védik – nyugati országok civil szervezetei –, akik ezzel az állandó fenyegetettséggel nem szembesülnek, hiszen onnan már rég kiirtottak minden veszedelmet, és a nemrég Németországba tévedt példányt is egyetlen nap alatt levadászták. Innen már többször ajánlották, hogy befogott medvét ajándékoznak a többi európai országnak, gyakorolják ott is élesben a vadvédelmet, de sohasem került befogadó, itt pedig már két falu között is lehet vele találkozni. Joggal félnek tőle az emberek, hiszen életveszélyt jelent, és egyelőre csak úgy tudunk védekezni, hogy hangoskodva, énekelve járjuk az erdőt, elriasztva ezzel az állatokat.
