Molnár V. József neve gyakran szerepel az írott és elektronikus sajtóban. Könyveiben az értékteremtő magyar szellem helyét keresi és mutatja meg az egyetemességben… Csak néhány cím: Világ–Virág – A természetes műveltség alapjelei, és azok rendszere, Az emberélet szentsége, Isten Tenyerén – a gyermekrajzok üzenete, Valaki bennem tovább él, A magyar lélek képe, Kalendárium – az esztendő körének szokásrendje, A nap arca, Ég és föld ölelésében.
Könyvek jelennek meg tiszteletére: Nyolcvan év Isten tenyerén. 2010. Levelek az élő fáról, 1912. Szinte megállás nélkül járja Magyarországot, a Kárpát-medencét, előadások tömkelegét tartja, s munkássága elismerésére a közelmúltban a Magyar Örökség Díja kitüntetését nyújtották át neki. „Az életművemmel indokolták. A megjelent könyveimmel, a Világ–Virággal, melyben az ősképekkel és azok rendszerével foglalkozom. A gyermekrajzokról, az esztendőről és az ünneprendről írottakkal. Meg hogy különböző műhelyeket vezetek, s van egy saját iskolám, a Magyar hagyomány műhelye Budapesten, fiatal értelmiségieket tanítunk, igyekszünk tágítani az értelmüket, világlátásukat.”
Gyárfás Ágnes írja:
„Molnár V. Józsefet sorsának tragikuma vezette a magyar lélekkeresés útjára. 1956-ban bebörtönözték, s szabadulva innen, soha többé nem folytathatta grafikusi tanulmányait. Barátaival, Pap Gáborral, Végvári Józseffel missziót vállaltak fel a magyarság érdekében. Pap Gábor meghatározta a magyarságtudomány hat pillérét, és hárman – kimondatlanul – megalakították a Magyar-Mindenséget, ahogy még Csokonaiék is a magyar univerzitást emlegették. Ők lettek népünk tanítómesterei, felvállalva a vándorszerzetesek és prédikátorok sorsát, s megalapozták a magyarság belső lélekképének tudományát: Végvári József a nyelvet, Pap Gábor az asztrálmitológiai szemléletet és a népi ornamentikát egészen a Magyar Szent Koronáig, Molnár V. József pedig a népi gondolat egyetemességét, szokásoktól, szentektől, születéstől, haláltól, a Boldogasszony hétágú életfájától a lélek legmélyéig hatolva.”
– Miért fogadta el ezt a több állomásos erdélyi meghívást? – tettem fel a kérdést a kiváló tudósnak, akinek nemrég, június 23-án adták át ama megtisztelő, egész életművének elismerését jelentő díjat a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében.
– Azért, mert az én értékítéletemben Erdély szerves része a magyar hazának. Ugyan a trianoni határ elszakított bennünket, tudom azt is, mi éri ott magyarságunkat. De én hiszem és tudom, hogy Erdély magyar népe föl fog emelkedni. Bízom a népemben, nagyon szeretem ezt a nemzetet minden elesettsége, gyarlósága ellenére. Mindent megteszek, hogy az a felemelkedés, amely már el is kezdődött, folytatódjék.
– Elkezdődött?
– Igen, elkezdődött. Nemcsak parasztemberek teszik a dolgukat, hanem értelmiségiek, mesteremberek is. Ez a jövő. A civilizált világban igen sok az elhelyezetlen dolog, s igen sok a dolgavégezetlen ember. A jövő akkor kezdődik el, amikor a dolgát megtalálja az ember, ez vezet ki, és csak ez vezethet ki abból az iszonyatos süppedékből, melyben jelenleg a magyarság van. Mert nagy süppedékben van a nemzetünk. Sikerült ezt a nemzetet lakossággá zülleszteni. Nem csak itt, Erdélyben, az egész Kárpát-medencében.
Ez a megszállott, céltudatosan dolgozó ember vágya szerint az egész nemzethez szeretne beszélni. Ha beférne, be lehetne terelni egy óriásterembe a nemzet apraját-nagyját. És elmondaná, elmondhatná az őt hallgatóknak, hogy az ember azért van, hogy a dolgát végezze.
– Igen. Az embernek dolga van a világban, s azt akkor is meg kell valósítania, ha cigány gyerekek potyognak az égből – mondotta hajdanában öregapám. Én ezt akkor még nem értettem meg, de életem delén – olyan negyvenéves koromtól – igen. Megkaptam a dolgomat, s ez betölti az életemet. A műveltségnek, a magyar életműveltségnek, a bennünket körülvevő világ jelrendszereinek, az életnek, az élet szentségének, népünk lelkének, életrendjének, sőt, küldetésének kutatása és krónikás továbbadása. Nekem ez nem célom, nekem ez az életem. A civilizált világban ezt tisztázni kell, ezt hitelesítette a Jóisten, ebben találtam meg életem értelmét „az emberélet útjának felén”.
– És a mi dolgunk? Vannak, akik már tudják itt, nálunk is, Magyarországon, hogy mi a dolguk?
– Az a tapasztalásom, ahogy járom a Kárpátokat, hogy a fiatalok közül egyre többen megértik a dolgukat, amire hitelesíttettek. Akik a jövőt készítik elő. Ezek a fiatalok, akik jövőt tudnak előkészíteni a létükkel, ebből az őseinktől örökölt műveltségből táplálkoznak. Tanulnak, képezik magukat, 3–4–5–6–7 gyermeket vállalnak, s fel is nevelik azokat. Sok ilyent még nem lehet találni. De a számuk egyre nő, s ez reménykeltő. Ópusztaszeren megismertem egy fiatal családot, négy gyerekük van, s az ötödik az édesanyja méhében. S földet művelnek, megtermelik a maguk szükségletét. Hazánkban megépült egy falu, Visnyeszéplak… 150-en vannak, ennek a 150-nek a többsége gyerek. Célzatosan…Dolgoznak, építenek. Mezőgazdasággal is foglalkoznak. Amit termelnek, természetesen vegyszermentes. Fönn tudják magukat tartani. Fölkészülnek a küszöbön álló nagy összeomlásra, melynek feltartóztathatatlanul be kell következnie. Gyerekeiket taníttatják, középiskolába, egyetemre küldik. Hiszem és tudom, hogy Erdély magyar népe is ébredőben, föl fog emelkedni. Csíksomlyó mellett, Csobotfalván tapasztaltam, Antal Imre ezelőtt 5–6 évvel kezdte feltámasztani azt a szokásrendet, életrendet, mely megtart. Azóta a fiatalok nem mennek el, többen születnek, mint meghalnak. Terjed a példa.
Molnár V. József ezt tartja küldetésének, hogy „a példát” terjessze, tudatosítsa. Hogy a haza visszakapja szakralitását. „Arra törekszik, hogy a nemzet újraéledjen, imája az Istent újra megtalálja, mindennapi tevékenysége pedig természetes és eleink hagyományainak megfelelő legyen.” (Németh Zsolt) Hogy hitet adjon. Hitet, hogy ébredjünk rá létünk, küldetésünk értelmére. Mert csak a feltámadás mentheti meg nemzetünket. Ezt a nemzetet, mely csodákra volt képes a múltban, a történelemben, és csodákra lesz képes a jövendőben is.
Molnár V. József jövő héten Csomakőrösön és Sepsiszentgyörgyön tart előadást Ki a magyar? Mi a magyar? A magyarság küldetése címmel. Csomakőrösön július 10-én, kedd délután 5 órakor a polgármesteri hivatal vendégházában, Sepsiszentgyörgyön szerda este 6 órától az unitárius egyház tanácstermében.
